A magyar képző-művészeti társulat évkönyve 1861-1866.

Előszó

A képző-művészeti társulat alakulási története

Mintegy 20 év óta létezett már a pesti műegylet s mintegy 8 év óta a nemzeti képcsarnokot alakító egyesület, mindenik kisebb nagyobb befolyással ugyan a művészet gyarapodására Magyarhonban, de egyik sem tűzte közvetlen czéljául ki, minden lehető eszközökkel csak arra működni, hogy a művészet felvirágozzák hazánkban.
Éreztetett tehát, hogy a szükséges és hasznos két társulat mellett még egy harmadikat igényel a nemzeti művelődés, mely sajátlag a magyar művészet kifejlesztését tegye magának feladatául.
E végett 1859-ik évi január 23-án Orlai P. Sámuelnél több művész jövén össze Pesten, névszerint Latkóczi Lajos, Brodszki Sándor, Kis Bálint, Pecz Henrik, Plachy Ferencz, Telepi Károly, s a külhoni, de akkor Pesten lakó Van der Venne Adolf értekeztek egy, ama czélra törekvő társulat szükségességéről s lehetőségéről. Érezték az összegyűltek, hogy egyes pártolói a művészetnek, milyenek mindig találkoztak a magyar hazában, nem elegendők arra, hogy a művészet azon fokára emelkedhessék a kifejlettségnek, melyen egy polgárosult nemzetnél állania kell, mert ahoz nem csupán nehány kiváló műveltségű egyén pártolása, hanem az kivántatik, hogy a nemzet minél nagyobb zöménél terjedvén el a műízlés, annak váljék szükségletévé a művészet, s annak felkaroló szeretetében lelje az virágzására a tápot; arra pedig magoknak a művészeknek, s a művészet egyes barátainak kell hatniok, hogy a nemzet tömegében minél nagyobb műkedvelő közönség támadjon. Ez alkalommal ugy találták az ártekezők, hogy mind művészek, mind műkedvelők elegendő számmal is vannak már a hazában arra, hogy társulattá alakulván, egyesitett erővel hathassanak ama czélra, s igy a hazai művészet magasb kifejlődését megindíthassák és még számosabban lennének, ha a nagy közönség részvétlensége miatt a művészet iránt, több kitünő tehetség kényszerülve nem volna külföldön keresni anyagi jólétet s méltányoló elismerést. Vissza