A magyar kender 30 éve

Előszó

Könyvecskénk része kíván lenni annak a nagyszabású ünnepségsorozatnak, amelynek feladata: tisztelegni a nagy sorsforduló és az azt kiharcoló hősök előtt.
1945 tavasza valóra váltotta a nemzet évszázados reményeit. Dózsa, Rákóczi, Kossuth vezette szabadságharcosok álma valósult meg, a dicsőséges Vörös Hadsereg nyomában. Szovjet emberek kiömlött vére jelzi az utat Battonyától Nemesmedvesig és egy agyongyötört nép legjobb, minden áldozatra kész fiainak hősiessége a partizán- és ellenálló csoportokban.
Kötelességünk, már csak a hősökre való emlékezés miatt is számot adnunk: hogyan tudtunk élni a szovjet néptől kapott szabadsággal. Miként igyekeztünk, hogy ebből a forrásból indulva megvalósuljon hazánkban is minden haladó, jó szándékú ember célja, a szocialista Magyarország. Akik a számvetés izgalmával és felelősségével lapozgatják könyvecskénket, találkozhatnak saját emlékeikkel, harcos, nehéz napokkal, évekkel. Az emlékezés hullámhosszán megmérhetjük azt is, hogy mit tettünk a nagy történelmi fordulat érdekében, a szocialista haza felépítésében és erősítésében saját őrhelyünkön: a kenderiparban. Szívünk szerint mindenkinek lehetőséget akartunk adni megnyilatkozásra, aki vállára vette gondjainkat és vitte évtizedeken át. Vezetők és egyszerű dolgozók seregét kellett volna megszólaltatni, ami lehetetlenség. Maradt tehát az a lehetőség, hogy hidat építünk a múlt, a dicsőséges felszabadítás időszaka és a ma között. Saját élményeinkről szólnak az első munkásigazgatók, telepvezetők és szomorú szívvel emlékezünk azokra, akik ma már nincsenek az élők között. Múlt és jelen olyan híd, amelyen mindenki megjárhatja a maga útját, számot vethet: mit tett a szakmáért, a szűkebb közösségért, amely végül is a szocialista társadalom sejtje.
Nem pusztán emlékezésnek szánjuk e könyvecskét, s nem is kizárólag annak, hogy hű képet adjunk az elmúlt három évtized történéseiről. Tükröt akarunk tartani a mai fiatalságnak, honnan indultak el és azok, akik felnőtt fejjel érték meg a felszabadulást, mennyire értették meg a szabadságot. Mert sok évszázad után ezt meg is kellett érteni. Nem titkoljuk, hogy a magyar kommunisták fogták meg kezünket és vezettek át bennünket gyáraink romjain az új életbe. Az ő biztatásuk adott reményt a csüggedés éveiben, amikor ma már elképzelhetetlen nélkülözések közepette építettük újjá munkahelyeinket. Még néhány év, vagy a jól megérdemelt nyugdíj vagy sajnos, a temető csendje lesz osztályrésze azoknak, akik a felszabaduláskor felnőttként éltek. Azt is példázni akarjuk, hogy nemcsak magunknak, hanem a jövőnek is éltünk. Úgy adjuk át ezt a könyvecskét a vállalat fiatalságának, mint valami zászlót, amelyet óvni s a vállalatot tovább építeni nemes szép feladat.
A híd, amelyet a következő nyilatkozatok, visszaemlékezések építenek, legyen biztatás a jövőnek, nyitánya újabb sikeres évtizedeknek, a magyar kenderipar minden mostani és leendő dolgozója számára. Vissza