A magyar jobbágyság felszabadulása 1711-1848.

Előszó

A negyvennyolcas szabadságharc száz éves fordulóját napjainkban az egész ország ünnepli és emlékét maradandó alkotásokkal örökíti meg. Ebben a nagy nemzeti megmozdulásban Győr-Moson vármegye közönsége is részt kért magának, amidőn a törvényhatósági bizottság közgyűlésében elhatározta, hogy a nemes cél érdekében kiadja a vármegyei főlevéltárnoknak épen e centenárium alkalmára megírt jelen munkáját.
A mű aktualitását már a címe is teljes mértékben kifejezésre juttatja, hiszen a magyarság a jubileumi esztendő ünnepségeinek keretében és hangulatában azon néprétegek küzdelmes évszázadait és nehezen kiharcolt felszabadulását is felidézi, amelyek a földesúri hatalom, gyakran súlyos járma alatt, várták sorsuk jobbrafordulását. Ez a jobbágytömeg igen hosszú kálváriát járt, amíg eljutott oda, hogy szabad, egész értékű alkotóelemként bekapcsolódhatott a nemzeti termelésbe és részesévé válhatott a haladó szellemű társadalomnak.
Hol a rendiség nagy részének haladásellenes magatartásával szemben, hol az uralkodóiház és a bécsi kormányzat nép- és magyarellenes politikája ellen kelleit védekeznie, de ezen egyenlőtlen küzdelemben természetesen mindaddig alul maradt, amíg a felvilágosultság szelleme át nem hatotta a társadalom legszélesebb köreit és nem akadtak olyan önfeláldozó államférfiak, akik nem törődve a legmagasabb fórumok ellenkezésével, a jobbágynép érdekeit tolták élőtérbe az elavult rendi alkotmány állandósult fogyatékosságaival szemben. Egyes uralkodók, mint Mária Terézia, II. József, II. Lipót, tettek ugyan lépéseket a jobbágyvédelem érdekében, de komoly eredmények csak akkor születtek, amikor Széchenyi István, majd Kossuth Lajos új alapokra helyezték a jobbágyintézmény félszámolására irányuló reform-tevékenységet.
Az ő fellépésük hatása alatt és különösen Kossuth radikális ellenzéki munkája nyomán láttak napvilágot azok a részlet-vívmányok, amelyek biztosan és következetesen előkészítették a talajt a végső harc sikeres befejezésére. Ez 1848-ban be is következett. A bécsi kormányzat minden sakkhúzása és a konzervatív elemek minden gáncsoskodása ellenére is megszűnt a jobbágyintézmény és a felszabadult népi tömegek elnyerték a legszükségesebb emberi jogokat. Vissza