A magyar irodalom története II.

Előszó

Újabb irodalmunk korszakai. A mult év végén a romantika megindulásával foglalkoztunk. Láttuk, hogyan telik meg költészetünk romantikus elemekkel a XIX. század elején. Kisfaludy Sándor a rokokó ízléssel kapcsolja össze a regényességet, Berzsenyi Dániel az óklasszikus irányt vezeti át a romantikába. A német klasszicizmusból kiinduló Kölcsey szintén a romantika érzelemvilágába érkezik el. Kisfaludy Károly pedig az új ízlésnek valóságos népszerűsítője a század harmadik évtizedében. Ennek az irodalmi-iránynak betetőzése Vörösmarty költészete: vele kezdjük meg idei tanulmányainkat. Első korszakunk tehát a romantika.
A negyvenes évek elején új költői nemzedék jelenik meg, élén Petőfivel ; ennek a korszaknak a népies nemzeti irodalom nevet adtak, mert benne a nemzeti ízlést hozó költészet a népiesség forrásaiból újhodik meg. Petőfi és Arany kora ez, irodalmunk egyik legragyogóbb fejezete.
A kiegyezés után nagy változások észlelhetők a magyar társadalom összetételében és rétegeződésében ; az irodalom itt is hű tükre a forrongó, kavargó életnek. Sokféle ízlés, irány fér meg egymás mellett a századvég irodalmában ; ennek a korszaknak nincs egységes arculata. Méltán viselheti tehát az átalakulás kora elnevezést.
Végül a modern irodalommal foglalkozunk: az új ízlést Ady költészete viszi diadalra a XX. század első évtizedében. Ez a kor napjainkig terjed, mert - bár fiatal íróink új utakat keresnek - még nincs elég okunk arra, hogy új korszakot nyissunk irodalmunk történetében. Vissza