Előszó
Munkám körülbelül hatvan esztendőt ölel fel a magyar irodalom múltjából. Magában is befejezett egész, de szerves folytatása egyúttal tüzetes irodalomtörténetem korábbi két kötetének, melyet a...
Tovább
Előszó
Munkám körülbelül hatvan esztendőt ölel fel a magyar irodalom múltjából. Magában is befejezett egész, de szerves folytatása egyúttal tüzetes irodalomtörténetem korábbi két kötetének, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban a Semsey-pályadíjjal koszorúzott.
Vezérelveim ugyanazok maradtak, mint előbbi köteteimben. Itt sem elégedtem meg a korszellem nyomozásával, az írói pályák megrajzolásával és az írói alkotások értékelésével, hanem a reájuk vonatkozó irodalmat is lehetőleg teljesen átkutattam. Célom itt is az volt, hogy a magyar irodalomtörténet tanulmányozója ebből a két kötetből ne csak a tudomány mai álláspontját ismerhesse meg, hanem tájékozást szerezzen az egyes irodalomtörténeti kérdések fejlődéséről is. Azokról a munkákról, amelyek bármilyen tekintetben előbbre vitték tudásunkat, jegyzeteim során rendszeresen beszámolok. Az értékesebb tanulmányokat iparkodtam kiemelni a feledés homályából, a jelentéktelen cikkeket mellőztem. Egy-két derék dolgozat talán ki is kerülte figyelmemet. Ahol még összefoglaló repertorium sem áll a kutató rendelkezésére, ilyen elnézés könnyen megeshetik.
Ezen a helyen is hálás köszönettel emlékezem meg mindazon jóakaróimról, kik irodalomtörténetem folytatására önzetlen barátsággal serkentettek s munkám véghezviteléhez segítőkezet nyujtottak. Köszönetet mondok a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, hogy egy évi szabadságolásommal megadta a lehetőséget az itt fekvő két kötet befejezésére; Beöthy Zsolt és Négyesy László egyetemi tanár uraknak, akik becses tanácsokkal láttak el; s Baros Gyula és Horváth János kedves barátaimnak, akik mind a két kötetet gondosan átnézték és sok értékes észrevétellel javították.
Ajánlottam pedig munkámat pályatársaimnak: a legfontosabb nemzeti munkát teljesítő magyar tanároknak, az Apáczai Cseri Jánosok, Bél Mátyások, Pray Györgyök, Katona Istvánok, Révai Miklósok, Bolyai Farkasok és Toldy Ferencek utódainak... Fogadjátok, legkedvesebb pályatársaim, "baráti kedvező szemekkel" - szeretettel és bizalommal - irodalomtörténetemet.
Budapest, 1913. január 24.
Pintér Jenő.
Vissza