A magyar irodalom története

Előszó

Nomád művelődés
A szájhagyomány kora

Amikor a nomád magyar nép a IX. század végén leereszkedett a Keleti Kárpátok nyugati lejtőin, hogy elfoglalja az Alföld széles legelőit és Pannónia termékeny dombjait, már magával hozta népi jellegének mindazon tulajdonságait, amelyek majdani európai küldetésére hivatottá tették. Ugor őseitől elszakadva, míthikus homályba vesző évszázadokon át élt fajilag, nyelvileg idegen néptörzsek között, harcban és békében, időnkint olyan nomádállamok szervezetében, amelyek hatalmukat két világrészre kiterjesztették. És a maroknyi magyar nép - maga is törzsekre szakadozottan - mégis meg tudta őrizni népi különállását és nyelvének érintetlenségét, sőt mind újabb és újabb, főleg törökfajú törzseket olvasztott magába, amelyeknek nyelvét is átadta. A Duna-medencében már úgy jelenik meg, mint önálló fajú és kultúrájú nép. Vissza

Fülszöveg

Farkas Gyula a berlini egyetem ny. r. tanára, „A magyar romantika", „A fiatal Magyarország kora" című művek szerzője, ebben a kötetben a magyar irodalom történetét írja meg a legrégibb időktől a mai napig. A magyar irodalomtörténet terén az utóbbi néhány évtizedben rendszeres, hangyaszorgalmú adatkutató munka ment végbe, amelynek eredményei a művelt közönség számára egyelőre hozzáférhetetlenek. Farkas Gyulát eddigi kutató és összefoglaló munkássága, valamint könnyed, világos, eleven stílusa, az érdekesség iránti finom érzéke és a külföldi irodalmakban való nagy jártassága kiválóan alkalmassá teszik arra, hogy a szorgalmas és lelkes tudósok kutatásainak eredményét közkinccsé tegye. Művében európai nézőpontból tekinti át a magyar szellem fejlődését, beállítja a nyugati művelődés történeti folyamatába, rámutatva azokra a nagy magyar értékekre, amelyek egyetemes jelentőségűek. Nem fárasztja az olvasót adatok halmozásával, hanem a szellemi élet rejtett összefüggését kutatja fel. Nem egymásmellé sorakoztatott írói életrajzok halmazát nyújtja, sem könyvcímek semmitmondó tömegét, hanem az irodalmi fejlődés nagy vonalait rajzolja meg erős megalapozottsággal, a mai tudományos álláspont és részben saját eredeti kutatásainak legújabb eredményeire támaszkodva. Igy új megvilágítást nyer könyvében a középkori magyar irodalom, amelynek értékei már-már feledésbe mennek, megfelelő értékeléshez jut a magyar reneszánsz, amelynek jelentősége nemzetközi volt. Vissza