A magyar irodalmi műveltség kezdetei

Fülszöveg

Horváth Jánosnak, a budapesti egyetem nagynevű irodalomtörténet-tanárának e kötete, első önálló része a szerző nagyméretű magyar irodalomtörténetének. A mű a deák eredetekből "nosztrifikálódó" nemzeti nyelvű műveltség kifejlődésének képét adja. Összefoglaló irodalomtörténeteink eddig jobbára tankönyvek vagy olyan kézikönyvek voltak, melyek a részletekre vonatkozó tudnivalókat iskolás elrendezésben adták. Ezzel szemben Horváth e műve olyan ábrázolást nyújt, mely elbeszélés és olvasmány; a történetirodalomban ez az ábrázolómód régóta ismert, a magyar irodalomtörténeti szintézisben újszerű. A félezeréves magyar középkor nem fogható mesterkélt egységbe. Horváthnak e könyvében a fejlődés saját történeti mozgását követi. Kiindul az irodalmiság csiraszerű jelentkezéseiből eljut az első nagy eredményig: a középkori magyar nyelvű kolostori irodalom kibontakozásáig. Ezen a korszakos ponton képződnek ki első izben a magyar irodalmi nyelv s irodalmi formák Irodalomtörténetünk kezdő korszakának ez az új nagy összefoglalása a fejlődés folyamatának ábrázolása, de emellett a részletismeretekre is figyelmet fordít: egyének és egyes művek is jelentőségükhöz mért méltatást nyernek. Különösen kiemelendő, hogy a kolostori irodalom legszebb anyagát bőségesen megismerteti, mindenütt éreztetvén a középkori magyar stílus ízét és hangulatát. Horváth korszakot jelentő munkája - mint minden nagy mű - kezdőnek és laikusnak bevezető és tájékoztató olvasmány, az irodalomtörténet avatott művelője számára ellenben rendszerező áttekintés, mely egyben - az általános irodalomtudomány szempontjából - magyar adalék az irodalmi fejlődés bölcseletéhez, s hosszú évekre irányt mutat majd a magyar irodalomismeret élvezetének és oktatásának. Vissza