A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltára

Előszó

Magyarországon a képző- és iparművészek nevelésére szolgáló intézmények a XIX. század második felében jöttek létre. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat már 1859-ben foglalkozott az akadémia létrehozásának gondolatával. A kiegyezés utáni időszak közoktatásügyi miniszterei, Eötvös József és Trefort Ágoston is támogatták az elképzelést. Eötvös külföldre küldte Keleti Gusztáv festőművészt a nyugat-európai művészeti oktatás helyzetének tanulmányozására. Keleti ottani tapasztalatai alapján dolgozta ki a magyar művészképzés szervezeti kereteit. Az ő elképzelésének megfelelően kezdte meg működését 1870-ben az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde - a mai Képzőművészeti Főiskola jogelődje -, amelynek célja rajztanárok képzése és a képzőművészeti pályát választó fiatalok alapképzésben való részesítése volt.
A különböző stílusokban járatos műiparosok oktatására szolgáló intézmény a Mintarajztanoda keretén belül 1880. november 14-én nyitotta meg kapuit; neve Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda lett. Kezdetben egyetlen szakosztályból, a műfaragászati tanműhelyből állt, és csekély önállósággal rendelkezett. Igazgatója Keleti Gusztáv, művészeti vezetője Rauscher Lajos (aki az első szervezeti szabályzatát megfogalmazta) volt, és egyetlen kinevezett tanárától Mátrai (Muderlak) Lajostól eltekintve, minden oktatója a Mintarajztanoda tanáraként működött. Eleinte még az anyagellátásról is az anyaintézet gondoskodott.
A kezdeti cél a bútor- és az építőipar igényeinek teljesítésére képes bútoripari műfaragók és díszítő szobrászok képzése volt. A műhelymunka mellett a szakképzés részét alkotta az építészeti rajz és az iparművészeti tervezés oktatása is, segédtárgyként geometriát, szabadkézi perspektívát és ékítményes rajzot tanultak még a növendékek. Vissza