A Magyar Iparművészet története

Előszó

Az IPARMŰVÉSZET szó külföldi mintára, az 1870-80-as években keletkezett és terjedt el nálunk. Ugyanezekben az évtizedekben alapítottak az Iparművészeti Múzeumot, megalakult az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, s az Iparművészeti Főiskola is. Mindez annak az Angliából kiindult törekvésnek a hazai vetülete, amely a 19. század tömeges gyáripari termelésének ellensúlyozására, a háttérbe szorított művészi kéz művesiparosok újbóli felvirágoztatását célozta.
Az IPARMŰVÉSZET mint fogalom, szűkebb értelemben a művészi kivitelű használati és dísztárgyak, valamint az azokat készítő kézműiparok gyűjtőneve. Tágabb értelemben azonban ide tartoznak azok az ipari szériagyártásban készült alkotások - használati és dísztárgyak - is, melyek nem egyedi, hanem sokszorosított darabok, de formájuk és díszítésük művészi tervezés tárgya volt. A felhasznált anyagok, vagy alkalmazott technikák szerint számos iparművészeti ágat különböztetünk meg: agyagművesség, üvegművesség, fémművesség, bútorművesség, csont művesség, textilművesség, bőrművesség, stb. s ezek alfajait: cserép, fajánsz, majolika, porcelánt fúvott, préselt, köszörült, maratott üveg bronzművesség, rézművesség, ónművesség, kovácsolt és öntöttvasművesség, ötvösség, ékszerművesség, zománcművesség, aranyművesség falkárpitszövés, selyem - bársony-brokátszövés, csomózott szőnyeg készítés; csipkeverés, kékfestő, batik, filmnyomás, hímzés, viselet; intarziaművesség, fafaragás, hangszerművesség, könyvkötészet, bőrhímzés, stb. stb. Vissza