A magyar ifjúsági mozgalom története III.

Előszó

A kommunista mozgalom soha semmilyen körülmények között nem mondhat le az ifjúságról, arról, hogy az ifjúságot - előbb a munkás-, a szegényparaszt és az értelmiségi fiatalok legtudatosabb elemeit, majd egyre inkább az egész vagy majdnem az egész ifjúságot - a maga eszmei, politikai befolyása alá vonja, segítse szervezetté válni, és harcba vezesse a társadalmi haladásért, végső soron a társadalom szocialista átalakításáért. Az ifjúság a társadalom elszakíthatatlan része, anyagi és kulturális szükségletei, valamint politikai tudatossága, szervezettsége és véleménye szükségszerűen mindig közrejátszik az országok gazdasági és politikai helyzetének alakulásában. Az ifjúságból nyerheti elsősorban utánpótlását a kommunista mozgalom is. S az ifjúság a holnap felnőtt társadalma, a szocializmust építő országok esetében a szocializmus továbbfejlesztője, illletve a kommunizmus megvalósítója.
A kommunista párt ifjúságpolitikája alapvetően mindig azonos kell hogy legyen - és azonos is - általános politikájával. Ami azt jelenti, hogy a párt az ifjúságot ugyanazon eszmék és ugyanazon alapvető politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldására igyekszik megnyerni, megszervezni és harcba vinni, mint a felnőtteket; azokhoz a társadalmi osztályokhoz tartozó fiatalokat tekinti elsősorban politikája tömegbázisának és lehetséges vagy valódi szövetségének, amelyik osztályra a felnőtt társadalomban is támaszkodik; stratégiája és taktikája, s ez utóbbival együtt a harci és szervezeti formák megválasztása, alkalmazása tekintetében ifjúsági mozgalmát alapvetően szintén a felnőtt mozgalomhoz igazítja. Ha azonban a párt el akarja kerülni a nagyobb hibákat, nem másolhatja le egyszerűen az ifjúság számára általános politikai irányvonalát, hanem alkalmaznia kell azt az ifjúságra. Vissza