Fülszöveg
A MAGYAR MAGYAR MARAD
Csendes a pesti utca. Kihalt. Nem hallatszik víg gyermekzsivaj. Hirtelen egy messzi vad moraj gyilkos ágyúdörgés hallatszik. Aztán újra csendes lesz minden csak a bús szél suttog csendesen. De az ember mégis megremeg Mi ez a vészes halotti csend?
Ágyú, tank, fegyver vad tüzében újjászületett a hős magyar. A nemzet mégis babért arat Nemhiába folyt a vérpatak. Más hiába kiált győzelmet babért csak a hős magyar nyerheti Mert ezek nemhiába mennek dicső mámorral a szép halálba.
Szakadt villanydrót himbálódzik, a szél rőt falevéllel játszik. S a villamos is talán fázik? hogy a földön oldalra borult? Csörömpölve ablaküveg hull, s még a természet is feljajdul. Tán harc volt, hogy minden így pusztul? Igen! Harc volt rettentő vad harc!!!
Dicső magyar ifjak serege,
mint a múltban most is fegyvert ragadt,
s mint spártai állta a sarat,
az újkor vad pusztító dühében.
Létért mindent megtesz a magyar!
Hiába bőg ezer vad óriás
mégis felzúg a szent kiáltás:...
Tovább
Fülszöveg
A MAGYAR MAGYAR MARAD
Csendes a pesti utca. Kihalt. Nem hallatszik víg gyermekzsivaj. Hirtelen egy messzi vad moraj gyilkos ágyúdörgés hallatszik. Aztán újra csendes lesz minden csak a bús szél suttog csendesen. De az ember mégis megremeg Mi ez a vészes halotti csend?
Ágyú, tank, fegyver vad tüzében újjászületett a hős magyar. A nemzet mégis babért arat Nemhiába folyt a vérpatak. Más hiába kiált győzelmet babért csak a hős magyar nyerheti Mert ezek nemhiába mennek dicső mámorral a szép halálba.
Szakadt villanydrót himbálódzik, a szél rőt falevéllel játszik. S a villamos is talán fázik? hogy a földön oldalra borult? Csörömpölve ablaküveg hull, s még a természet is feljajdul. Tán harc volt, hogy minden így pusztul? Igen! Harc volt rettentő vad harc!!!
Dicső magyar ifjak serege,
mint a múltban most is fegyvert ragadt,
s mint spártai állta a sarat,
az újkor vad pusztító dühében.
Létért mindent megtesz a magyar!
Hiába bőg ezer vad óriás
mégis felzúg a szent kiáltás:
„Éljen az örök szent szabadság!"
A fájó vörös vérfolyónak helyén a friss rózsa kivirít. És ha most a föld vért is iszik helyén a rózsa szebben nyílik. Nem tépheti kegyetlen orkán magyar az mindig magyar marad. Hiába minden nem változhat, mert e rózsa mégis kivirít.
Hideg lehellet áramlása nem fagyaszthatja el a rózsát. S az annyit szenvedett szent hazát bitor kéz már el nem veheti: mert megvédte az a mártír nép. Még most ezret gyászfátyol takar de szabad lesz már a dicső magyar, szabad, szabad már mindörökre!!!
Dobronyai István 1956. október 29.
Vissza