A magyar honfoglalás mondái

Előszó

Közel egy évszázada már, hogy 1904-ben először megjelent Sebestyén Gyula műve a magyar honfoglalás mondáiról. A kortársak nagy megbecsüléssel fogadták a két vaskos kötetet, hiszen bennük első ízben történt kísérlet a honfoglalás kori teljes magyar mondavilág kritikai elemzésére, az évezredes emlékek szálainak felbontására, a történeti források, a magyar krónikák és a népi emlékezet összevetésére. Azt senki, maga a szerző sem gondolta, hogy ezzel a munka végleg el volna végezve, további kutatásoknak már nincs helye. Sebestyénnek a teljesség igényével megírt tanulmánya mégis olyan alapvetésnek bizonyult, amelyre minden további kutatás biztosín támaszkodhat.
Éppen ez a tény indította a Magyar Ház Könyvkiadót, hogy az új évezred küszöbén a művelt nagyközönség és a téma iránt tudományos igénnyel közelítő olvasók számára ismét hozzáférhetővé tegye. Az új kiadással távolról sem azt kívánjuk kifejezésre juttatni, hogy minden tekintetben egyetértenénk Sebestyén Gyula megálllapításaival. Az elmúlt évszázadban hatalmasan fejlődött a történettudomány, és sok korábbi nézet felülvizsgálatra szorult. Sebestyén mentségére mindenekelőtt el kell mondanunk, hogy az ő idejében a régészet még nem rendelkezett azokkal az eszközökkel és módszerekkel, mint manapság, akkoriban összehasonlíthatatlanul kevesebb ásatási leletet ismertek, és még azokból is lényegesen kevesebb információt voltak képesek nyerni. Pedig hogy magukból a szakszerűen feltárt sírokból milyen messzemenő következtetéseket lehet levonni, arra elegendő bizonyíték László Gyula munkássága, aki, mint ismeretes, ásatási leletekkel bizonyította a kettős honfoglalásról szóló elméletét. De fejlődött, gazdagodott a forráskritika is, és mára a tudomány már megalapozottabb következtetéseket képes levonni a régóta ismert forrásokból (például Jordanes, Priszkosz rbetor, Bölcs Leo császár, stb.). Végül említést kell tennünk az azóta megismert arab, kínai és más forrásokról is. Mindezek eredményeképpen az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott az elképzelésünk a magyarok eredetéről, a honfoglalásról, ami természetesen hatással van az ősi magyar mondavilág fennmaradt emlékeinek értékelésére is.
Mindez azonban nem teszi semmissé Sebestyén Gyula munkájának értékeit. Ismételjük: A magyar honfoglalás mondái alapvetés, mélkülözhetetlen mindazok számára, akik alapos ismereteket kívánnak szerezni a honfoglalás történetéről, a honfoglalók kultúrájáról. Ezért van az, hogy hosszú mérlegelés után a kiadó úgy döntött a művet változatlan formában adja közre, holott annak némely része, így különösen az első könyv első, a honfoglalókról szóló fejezete már valóban felülvizsgálatra szorul, sőt akár azt is megkockáztathatjuk, hogy túlhaladott. A mű hibáival együtt alkot egészet, és a kritikus olvasó meg fogja találni azokat a részeket, amelyek átértékelendők, és azokat amelyek ismereteit bővítik, gazdagítják.
Mindezeken túl még egy cél vezérelte a kiadót, mikor a közreadásról döntött. Hátha a mű némelyeket arra serkent, hogy hasonló egényességgel, de már a modern tudomány eszközeivel felszerelkezve újból hozzáfognak a magyar honfoglalás mondai emlékei kritikai elemzéséhez, kezdve a legrégibb írott krónikáktól, a népmese és a tárgyi népművészet évezredeket átélő motívumain át egésze a máig élő regős énekekig. Ha akadna ilyen vállalkozó, nagy értékkel gazdagíthatná a magyar kultúra kincsestárát.
Amíg ez a mű el nem készül, marad alapvető forrásunk A magyar honfoglalás mondái. Olyan forrás, amelynek a magyar kultúrát teljes mélységében megismerni vágyó minden ember könyvespolcán ott a helye. Vissza