Előszó
1. A vizsgálandó kérdés. - Korábbi hangtörténeti, helyesírástörténeti (hangjelöléstörténeti) dolgozataimmal kapcsolatban már fölvetődött, hogy az ew-ző, ev-ző kódexkezeknél kisebb az ö(ő) fonéma megterhelése, mint az p-ző kezeknél. Megfordítva: az inkább ö-ző kezeknél az ö(ő) hang (fonéma) jele általában o betű; az inkább e-ző kezeknél azonban az ew, ev betű használatos. Ez azt jelentené, hogy az ö(ő) hangnak (fonémának) jelölésmódja (írásmódja) és a fonológiai rendszerben elfoglalt szerepe (megterhelése) között eredetileg összefüggés állhatott fenn (1. NytudÉrt. 74. sz. 3). - Helyesírástörténeti szempontból azt is mondhatjuk, hogy az ö(ő) fonéma nagyobb megterhelésének (az ö-zésnek) a kifejezése eredetileg inkább az ún. egyjegyes mellékjeles hangjelölési rendszerhez kapcsolódik (p); az ö(ő) fonéma kisebb megterhelése esetén pedig inkább a több jegyes mellékjel nélküli rendszer (ev, ew) érvényesült.
A hangjelölés-történeti meg a hangtörténeti szempont összekapcsolhatóságát olyan két (vagy több) szótagú morfématípus vizsgálata indokolhatja és bizonyíthatja, amelynek mindig csak a hangsúlyos szótagjában van (vagy lehet) palatális labiális, a rákövetkező második (és további) szótagban azonban mindig csak illabiális palatális szerepel. E morfématípusnak mint a jelenséget hordozó példatípusnak - a labialitás jellegét tekintve - három altípusa lehetséges:
a) A (köznyelvi) böl-lér, fü-ge-változat: itt a köznyelvihez képest a hangsúlyos szótagban semleges ö-zés,ü-zés (o-zés, ű-zés) fejeződik ki, a hangsúlytalanban pedig semleges e-zés, e-zés (e-zés);
b) A R. böl-csé 'bölcső', R., N. gö-der 'gödör', püs-pek 'püspök'-változat: itt a hangsúlyos szótagban semleges ő-zés, ü-zés (o-zés, ű-zés) fejeződik ki, a hangsúlytalanban pedig illabiális e-zés, é'-zés (e-zés); c) ÁR., N. föcs-ke 'fecske', lü-dérc 'lidérc'-változat: itt a hangsúlyos szótagban labiális ö-zés, íí-zés (tf-zés, ű-zés) fejeződik ki, a hangsúlytalanban pedig semleges e-zés, e-zés (é-zés); L Imre: MNy. 64: 192. A dolgozat alapötlete egyébként a labializációs hiányt kifejező altípushoz
(1. a b) pontot), illetőleg a labializációs többletet kifejezőhöz kapcsolódik (1. a c) pontot). Lássuk ezeknek további hangtani és hangjelölési jellemzőit: 1. ÁR. gö-der 'gödör'-változat. - Ez a - köznyelvihez képest - labiális hiányt kifejező altípus a régiségben rendszerszerűen ew-ző, ev-ző írásmódú (gew-der), azaz a többjegyes mellékjel nélküli írásrendszerbe tartozó betűvel rögzítődik. Minthogy az ev-ző, ew-ző kódex(kez)ek (CornK., DebrK. IV., DomK., FestK., HorvK., JókK., KeszthK., KulcsK., MargL. stb.) eredetileg erősen e-ző típusúak - kézenfekvő a kérdés: az ö fonéma kisebb megterhelésével nem kapcsolható-e össze az ew, ev jel használata.
Vissza