A magyar gyermektanulmányi mozgalom története I.

Előszó

A magyar pedagógia történetének egyik legújabbkori, de lényeges fejezete a magyar gyermektanulmányi mozgalom. Az a száz esztendő, amely a gyermek iránti pedagógiai érdeklődésből táplálkozik, abból a szemléletből indul ki, hogy a gyermeket meg kell ismerni. Ez a pedagógus legalapvetőbb feladata. A szülő együtt él a gyermekkel, ismeri minden lépését, fejlődésének mindennapjait. De a pedagógus, ha ugyan van érzéke a rábízott gyermekek megismeréséhez, nem nélkülözheti a pedagógiai, biológiai, pszichológiai ismereteket, amelyek elvezetik a gyermekek és a gyermekcsoportok, osztályok testi-lelki, értelmi, erkölcsi állapotának ismeretéhez. Az úttörők mind a külföldi, mind a hazai pedagógiai irodalom tanúsága szerint abban hoztak újat, hogy ezt a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen ismeretet nem csak ösztönös, vagy a tapasztalatra épített rutinmunkának tekintették, hanem a korok változásával együtt változó gyermeki problémák megismerésében és a tanulók felnőtté válásában, nevelésében módszeresen jártak el, és testi, lelki, értelmi fejlődésében a tényekre építve segítették a felnőtté válás útján. Egységesen vallották, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, minden gyermek külön személyiség, másképp viszonyul a körülötte lévő valósághoz. A modernkor pedig nagyon sok olyan kihívást produkált és produkál, amelyben nem lehet magárahagyni a gyermeket. Ezt ismerték fel az egyházak is, amikor „lelki gyakorlatokkal", vagy „csendesnapokkal" álltak a gyermek mellé. A gyermektanulmányozók nem a kultúra átadásának a szempontjából nézték az iskolai munkát, hanem a gyermeknevelés szerint. E kérdésben aztán vannak különbségek, hogy az indíttatást a szociális szemlélet vagy a vallás, vagy a pedagógiai elhivatottság, vagy az állami érdek adta-e. Domokos Lászlóné a Nagy Lászlóról szóló értekezésében arról beszél, hogy Nagy László a Dewey totalitáselméletének volt a híve, miszerint az emberi személyiség nem statikus, mozdulatlan, megrendíthetetlen, hanem dinamikus, genetikus, funkciókban álló, nem jelenség, hanem folyamat, s minthogy a gyermeki magatartás is összetett, alkalmazta a megfigyelést és a kísérletet, így jutott el az egyéni és külső feltételek alatt módosuló gyermeki magatartás eruptív megnyilatkozásáig, amelyet a mögötte dolgozó érdeklődés feszültsége tesz ilyenné. A gyermeket genetikus, biopszichés vizsgálati módszerrel igyekezett megismerni. Ballai Károly pedig a gyermek mindenoldalú vizsgálatát hangsúlyozza. De a gyermektanulmányozók ezt nem öncélnak tekintették, hanem a gyermek nevelése érdekében foglalkoztak a gyermek mindenoldalú megismerésével. Búzás László: A hazai gyermektanulmányozás fejlődése és hanyatlásának okai (Pedagógiai Szemle 1961. 523-538 p.) című írásában szemére vetette a gyermektanulmánynak, hogy témaszegény, nincs önálló módszere, az össztudomány igényével lépett fel, más tudományágak körébe tartozó kutatási területekkel foglalkozik. Az igazság az - és itt meg kell fordítanunk a tételt - sok azóta önálló diszciplínává fejlődött hazai tudomány kialakulásához adott ösztönzést. Hadd hivatkozzak professzorom, dr. Várkonyi (Hildebrand) Dezső egyik hozzám írt levelére, melyben úgy fogalmazott, hogy Nagy László munkássága ösztönözte őt is a magyar neveléslélektani diszciplína kimunkálásához. Vissza