A Magyar Gyermekorvosok Társasága által a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság részvételével a pubertás problémáiról 1967. február 16-17-én rendezett ankét jegyzőkönyve

Előszó

Kedves Kollegák és Kolleginák, kedves Vendégeink!

Ennek az ankétnak fontos céljai vannak. Társaságunk Vezetősége már régóta dolgozik egy olyan javaslaton, mely a serdülőkorúak, tehát a 14 és 18 évesek orvosi ellátását lenne hivatva megoldani vagy legalábbis megjavítani. Valaha ezek a gyermekosztályok gondozottjai voltak és az én fiatal doktor-éveimben klinikánk még 17 éves korig vett fel betegeket. Ma a 14 év felettieket nem veszik fel a gyermekosztályok és nem is nagyon tudnák felvenni őket, hiszen Magyarországot is elérte az acceleratiós hullám és az ilyen korúak akkorára nőnek, hogy nem férnek bele a gyermekágyakba. Ugyanakkor a belorvosok sem szívesen látják a serdülő beteget, hiszen sok speciális elváltozásuk eltér a felnőtt paciensekéitől, azonkívül tisztában vannak azzal is, hogy kezelésük mindenféle különleges psychologiai feladattal jár együtt. Hozzájárul mindehhez, hogy gyermek- és serdülő-nőgyógyászati osztályaink sincsenek, holott a nemi élet korai megkezdésével az ilyen betegek száma is alaposan megnőtt. Több országban már régebben külön serdülő osztályokat és ambulanciákat szerveztek, ahol speciális képzettségű orvosok kezelik e betegeket és erre irányul javaslatunk első pontja. Arra viszont a mai ülésszaktól várunk választ, hogy ezeknek az osztályoknak és ambulanciáknak milyen kérdéseket kell majd megoldaniok. Ezért kértünk fel referátum tartására nőgyógyászokat is, köztük Karel Vesely professzort, a prágai gyermek-gynaecologiai osztály vezetőjét, kit innen is szeretettel üdvözlök. Mindezért nagyon kérem előadóinkat, de a hozzászólókat is, hogy amikor megvilágítják a részletkérdéseket, egyszersmind tegyenek javaslatokat a gyakorlati megvalósításra nézve.
Holnapi ülésszakunk a pubertás társadalmi problémáival foglalkozik. Ilyen probléma mindig volt, amióta csak ember van és különösen amióta az ember nagyobb közösségekben él, de különösen égetőnek látszik e kérdés minden haladott országban, hiszen a civilizáció fejlődésével az ifjúkori bűnözés és a fiatalok nemi életének számos meghökkentő problémája mind korábban és mind nagyobb számban jelentkezik. Nálunk a helyzet ma még jobb, mint a kapitalista országokban, melyek ijesztő statisztikái jól ismertek, de hogy mi is csak azon az úton járunk, az kiderült például Szénási legfőbb ügyész parlamenti beszámolójából, aki tavaly elmondta, hogy 1965-ben 23%-kal emelkedett az ifjúkori bűnözés és tudtommal 1966-ban még tovább nőtt e szám. Ez persze az iparosodás és az urbanizáció egyenes következménye, amit misem mutat jobban, mint hogy a magyarországi ifjúkori bűnözés egyharmada Budapesten történik, holott itt az ország ifjúságának csak egyhatoda él. Vissza