A magyar gyermek negyedik latin olvasókönyve

Előszó

Az új tanterv leggyökeresebb változást a IV. osztály olvasmányi anyagában és óraszámában hozott. Míg a régi beosztás mellett a pún háborúkig haladtunk, az új tanterv éppen innen kezdi a feladatok kijelölését, s különös figyelembe ajánlja Scipiot, Catot, Gracchusokat, Caesart, Augustust s a pannoniai vonatkozásokat. Ovidiusból a Metamorphoses és a fasti áll előtérben. A heti óraszám 4 lesz, ebből is egyet elfoglal a dolgozatírás. Mindez komoly kötelességünkké tette, hogy fokozott figyelemmel legyünk az iskola szükségleteire és lehetőségeire. Kevés szóval sokat mondani: ez lehetett itt az elvünk. Éppen azért nem vállalkozhattunk a nyelvtani egymásután megtartása kedvéért a klasszicitás megtörésére és fokozatos helyreállítására. Új módszert dolgoztunk ki itt, amelyet a gyakorlatban sokszorosan kipróbáltunk. A magyar mondattani alapozás lehetővé teszi, hogy tetszésünk szerinti sorrendben vegyük fel az összetett mondat szabályait. Nem változtattuk meg a klasszikus auktorok szavait, szerkesztését, hanem a magyarázatot kívánó szó, kötőszó vagy alak jobb vállára odaírtunk egy kis hivatkozási számot, melynek segítségével az olvasmány végén pontosan megjelöljük az idevonatkozó nyelvtani fejezetet Kun Sándor Iskolai Latin Nyelvtanából. Gondunk volt rá, hogy már a prózai olvasmányok végén kikerekedjék a mozaikokból az egész mondattan. Természetesen nem arra való a mondattan, hogy annak minden apró-cseprő pontját egyetlen osztályban megtanítsuk. Maradnak későbbre is másodrendű kérdések, amelyekkel kár volna ölni a tanulót. A nyelvtan arra való, hogy szükségszerűen adjon felvilágosítást! Csak eszköz, nem cél! Vissza