A magyar gondolkodás 1944 és 1948 között

Előszó

A kötetünkben közölt tanulmányok sokéves közös kutatómunka eredményei. Az ELTE BTK Filozófiatörténeti Tanszék fogta össze az e korszak széles értelemben vett filozófia és eszmetörténetének feltárására irányuló kutatásokat.
E kutatások szervesen illeszkedtek bele a Filozófiatörténeti Tanszéknek az újkori magyar filozófiatörténetre vonatkozó kutatási programjába. A korábbi kutatások széleskörűen nyilvánosságra hozott eredményeire építve érkeztünk el az 1944-1949 közötti korszakhoz. Kötelességünk e helyütt megemlíteni, hogy e kutatások több mint egy évtizedes lefolytatását intenzíven támogatta Hermann István, e tanszék akkori vezetője.
A kutatás elvben maradéktalanul, s ami ezzel egyet jelent, pártokra és csoportokra való tekintet nélkül igyekezett a kor filozófia- és eszmetörténeti mozgalmainak teljességét feltárni. Elmondhatjuk, hogy e- teljességet csak az egyes témákra jelentkező és alkalmas kutatók korlátozott száma korlátozta, örömünkre szolgál, hogy az azóta kibontakozott fejlődés nemcsak ezen elvünket igazolta, de maga is jelentős mértékben épít azokra a történelmi tényekre és ideológiai-eszmetörténeti értelmezésekre, amiket e kötet szerzői azóta már nem egy más összefüggésben kifejthettek. Az 1944-49-es korszak filozófia- és eszmetörténete egészen különös módon fonódott össze a kor nagy POLITIKAI küzdelmeivel. Az okok bizonyosan nem szorulnak hosszas elemzésre. Ebből következik a kor elméleti artikulációinak sajátos, gyakran tapasztalható KETTŐS arculata, Lukács György népfrontos, az addigiakhoz képest nagyívű marxizmusa egy szektás fordulat előkészüléséért dolgozott, a szociáldemokraták hangos, megalkuvás nélküli baloldalisága egy reformista, parlamentáris demokráciát alátámasztó politikát ellensúlyozott. Az elméletnek és gyakorlatnak e kettőssége csak még jobban aláhúzza e korszak elmélettörténetének fontosságát mind a történeti tudományok, mind napjaink diszkussziói szempontjából. Vissza