A magyar gazdasági irodalom könyvészete II. 1806-1830.

Előszó

A tudományos munka akkor lép ki a gyermekcipőkből, amikor eléri a rendszeres kutatás előfeltételeit.
Az az őserdő, amelyben nem tudunk tájékozódni, amelynek értékeit nem ismerjük, csak rendszertelen felfedező utazásokra alkalmas. A rendszeres feltáráshoz már bizonyos tájékozódás szükséges, amelynek eredményeit térképezéssel szokás rögzíteni.
Ami az őserdőben az első térképvázlat, az a szellemi tudományok terén a mult gondolatvilágában tájékoztató bibliográfia.
Hogyan várhattuk volna gazdasági multunk eszmevilágának helytálló megvilágítását, amikor azt sem tudtuk, hogy a rávonatkozó adatokat hol kell keresnünk. Ismertünk néhány vezéregyéniséget, de nem ismertük a napszámosokat és nem ismertük a gyakorlati élet visszhangját az új eszmékre és az idegenből beszivárgó gazdasági újításokra. Néhány kiválasztott éles elme intuícióval fölvázolhatott egy sor elszigetelt pompás képet, de az, amit magyar gazdaságtörténeti kultúrának nevezünk, még lényegében hiányzik, mert nem tudtuk az érdeklődő közönségnek kezébe adni azokat a munkákat, amelyek szűkebb érdeklődése körében fölvilágosíthatták, őt magát a mult újrafelidézésének hasznos munkásává avathatták volna.
Ezzel a bibliográfiával, amelyet a Mezőgazdasági Múzeum a m. kir. földmívelésügyi minisztérium áldozatkészségével közrebocsát, az eddig fennállott akadályok legnehezebbike hárul el az útból: a tájékozatlanság, a tanácstalanság, amely a komoly alkotó munkának legnagyobb kerékkötője.
A magyar gazdaságtörténelem kutatói tehát hálával gondolnak mindazokra, akik ennek a bibliográfiának immár a második kötetét bocsátják közre, de főkép azokra, akik ezt a munkát elvégezték. E részben elsősorban azt a férfiút kell említenem, aki a gondolatot felvetette és megvalósítását keresztülvitte: Dóczy Jenő miniszteri osztálytanácsost, aki, sajnos, ennek a kötetnek megjelenését már nem érhette meg. Vissza