A magyar gazdasági irodalom könyvészete I-III.

Előszó

I. kötet előszava:
Az élet teljességéhez szükség van az emlékezet hatalmára. Ez az a lelki erő, mely az elhomályosult régmultat a jelen napvilágára hozva és ébren tartva, az emlékek tanulságait összekapcsolja a jelen szükségleteivel s a jövő törekvéseivel, megteremti a lelki élet folyamatosságát, egységét s ezáltal tudatossá teszi bennünk az élet értelmét. Erre az öntudatra, a tudatnak erre a totalitására szüksége van az egyénnek és a nemzeti közösségnek egyaránt, ha boldogulni akar és be akarja tölteni feladatkörét. Csak annak az egyénnek és csak annak a népnek lehet tiszta képe a jelen kötelességeiről és a jövő reális céljairól, amelyik egységben, az öntudat tiszta világosságában tudja látni egész életét.
Mikor arra a feladatra vállalkoztunk, hogy összegyűjtsük gazdasági irodalmunk első századainak fennmaradt és kinyomozható, nyomtatásban megjelent emlékeit, e nem éppen hálás munka közben folyton azzal a gondolattal biztattuk magunkat, hogy föltárva a múltat, emeljük nemzetünk öntudatát, tápláljuk missziós hitét. Mert a nemzetnek, ha látja, hogy múltjának szegénysége miatt nincs oka szégyenkeznie, éreznie kell önbecsét s a vérébe kell átmennie Széchenyi István hitének: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. S talán az idegen nemzetek fiai is fölfigyelnek kultúránknak e kétségtelen dokumentumaira s több bizalommal lesznek jövőnk iránt, ha látják műveltségünknek messzi múltba ágazó gyökereit.
De e nemzetpolitikai meggondolásokon, ez ideális célgondolaton kívül voltak közelebbi céljaink is. A magyar történettudósnak, főleg a gazdaságtörténésznek akartunk egy nehezen nélkülözhető forrásgyűjteménnyel szolgálni. Hogy erre milyen nagy szükség van, annak illusztrálására legyen szabad két kiváló történettudósunkra: Domanovszky Sándorra és Szekfű Gyulára hivatkoznunk. Vissza