A magyar gasztronómia irodalma I.

Előszó

Az elmúlt századok során a különböző népeket, nemzeti sajátosságaik kidomborítására számos találó jelzővel illették. Leggyakoribb köztük a táplálkozási szokások felemlítése. így születtek a mitevő és hogyevő népek, annak ellenére, hogy a kiemelt táplálék vagy szokás nem mindig találkozott az általánossal. Mi magyarok így lettünk zsíros ételeket kedvelő és a torok-marásig erős paprikát evő nép, - természetesen csupán az utóbbi időkben. Szakácskönyveinkben mintegy 150 évvel ezelőtt jelent meg először a paprika, az új fűszer. Azt, hogy előtte mi volt, alig ismerjük. Igaz, napjainkban egyre többet foglalkozunk elődeink táplálkozásával, viselkedésével, életmódjával, mégis igen sok ma még a feltáratlan terület. Az életmód kutatása az egész világon új divatot teremtett. Visszatérés a természethez, a természeteshez. Elődeink konyhája, fűszerpolcai között kedvvel látogat a gasztronómus és a háziasszony egyaránt. Kitűnő, „korszerű" recepteket, bevált konyhai fogásokat, dietikai előírásokat és megannyi hasznos tanácsot szívesen kölcsönözünk az elsárgult, olykor elrongyolódott könyvekből. De legalább ennyire fontos és hasznos megismernünk az elmúlt korok emberének hétköznapjait, ünnepeit, a jó és rossz éveket. Hiszen a gasztronómia irodalmán keresztül végigkövethetjük a történelmet az uralkodók udvarától a tehénpásztor tarisznyájáig. A gasztronómia irodalmát tanulmányozva még sok új érdekesség kerülhet napvilágra, az érdeklődők kedvére, örömére és egészségére. Az őshazából hozott szokások a mai Magyarország területén talált népek befolyására módosultak, számos változáson mentek át az évszázadok során. Mégis - bár elszigetelt helyeken - sikerült megőrizni részleteket az Urai-táji és honfoglaláskori életmódból is. Erre utalnak pl. a múlt század végén kezdődött, a pásztorok életmódját feldolgozó kutatások eredményei is. Az államalapítás utáni mozgalmas időkben német, török, osztrák, szerb, francia és egyéb külső hatás ért bennünket. E szerint változott főuraink mindenkori táplálkozási, asztal melletti- és körüli rendtartási szokása is. Az ősi karaktert a szegényebb emberek a legutóbbi időkig őrizték (jobbágyok, parasztok, zsellérek, stb.). A korábban említett területi elszigetelődés is különböző volt. így őrizte meg számunkra pl. Erdély a régi magyar jelleget a középkorból. Vissza