A magyar gabonakivitel története 1860-ig

Előszó

Részlet a könyvből:
A középkor folyamán az iparral és kereskedelemmel foglalkozó városok voltak a gabona vásárlói. Ezek a hiányzó gabonát környékük lakosságától szerezték be és csak az aránylag sűrűbb lakosságú vagy terméketlenebb vidékeken szorúltak távolabbi terűletek gabonafölöslegére. Főleg a Rajna mente, a Németalföld, a tengerparti és hegyvidéki városok kényszerültek gabona behozatalra. Európa nagy részében azonban a városok maguk is termelők és csak ritkán vásároltak közvetlen környékükön kívül gabonát.
A középkori gabonakereskedelem a Rajna vidékén és Itáliában a római alapokon épült fel. A rómaiak idejében a sűrű telepedésű Rajna vidékre Britannia gabonáját vitték, a Meroving korban viszont a folyó középső folyásának vidéke látta el a torkolatvidéket és Észak-Franciaországot gabonával. 775-ben Nagy Károly a gabonakereskedőknek vámmentességet adott. Ugyanakkor a Majna vidéke is bekapcsolódott a forgalomba és Mainz lett a Közép-Rajna legnagyobb gabonapiaca. Ezen korai nyomok ellenére a német távolsági kereskedelemben a gabona csak a XIII. század végén válik jelentősebbé, ami akkor szabályozó rendeleteket von maga után. 1317-ben Bajor Lajos hét esztendőre szabályozza a gabona, bor és só vámjait. Az uralkodók azonban csak ritkán avatkoztak a gabonakereskedelem ügyeibe. Ez főleg a városokat foglalkoztatta. Ezek aztán úgy az Északi-, mint a Földközi-tenger körűl ezen a téren is élénk kapcsolatba álltak egymással. Vissza