A magyar folklór

Előszó

A magyar folklór jelenségeit összefoglaló módon bemutató tankönyvünk nemcsak egyetemi oktatásunk újdonsága, hanem a magyar, sőt bizonyos fokig a nemzetközi folklorisztikának is. Jóllehet a folklorisztika fiatal tudomány (első képviselői a múlt században fejtették ki elgondolásaikat), mégis hagyománya van az egyetemi folklóroktatásnak. Német, orosz, angol, finn és más egyetemeken már a múlt században elhangoztak folklorisztikai előadások, ezek több esetben könyv alakban is megjelentek. Egyetemünkön több mint 20 (!) éve vannak folklorisztikai előadások. A magyar ősvallás kutatóját, Cornides Dánielt 1784-ben nevezték ki a mai szóval a "történeti segédtudományok" professzorává. Kortársa, Dugonics András (matematika-)professzor népköltészet-kutató tevékenysége igazán köztudott. Rendszeres módon nálunk legelőször valószínűleg Erdélyi Jánosnak az 1860-as években a sárospataki református főiskolán tartott magyar irodalmi előadásai elemezték a népköltészetet. A pesti egyetemen Toldy Ferenc irodalomtörténeti tanulmányai közben érintette a mondák és néhány más népköltési műfaj kérdéseit. Ezeknek az előadásoknak a szövege nem maradt ránk, csak következtethetünk tartalmukra. Gyulai Pál, akit 1876-ban neveznek ki a budapesti egyetem irodalomtörténet-professzorává, több ízben is tartott népköltészeti előadásokat. Egyik előadássorozatának jegyzetanyagát hallgatói kiadták, és ez a mű a is hozzáférhető. Katona Lajos középkori és reformáció kori irodalomtörténeti előadásaiban foglalkozott a magyar folklór kérdéseivel. Azta is voltaképpen mindig szerepelt a magyar irodalomtörténeti oktatás bevezetésében, és ily módon a tankönyvek elején néhány rész, amely a magyar népköltészetet érintette. Időnként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyar szakos hallgatók kötelező népköltészeti kollégiumra is jártak. Vissza