Előszó
Részlet:
Balázs úgy emlékezett arra a napra, mintha tegnap történt volna. Amikor Pista bácsi, az öreg debreceni cívis ötlovas ekhós szekéren beállított a faluba, amely valahol messze volt, talán...
Tovább
Előszó
Részlet:
Balázs úgy emlékezett arra a napra, mintha tegnap történt volna. Amikor Pista bácsi, az öreg debreceni cívis ötlovas ekhós szekéren beállított a faluba, amely valahol messze volt, talán egynapi járóföldön is túl. Az a nap nagyon csöndesen kezdődött, pedig nagy fordulója volt akkor a sorsnak, mert utána kezdődött az élet.
János, Pista bácsi kocsisa ebéd után még kiült az árokszélre, ahol Balázs mint suttyó gyerek hasmánt feküdt a subáján. Mellé telepedett és évődéssel kezdte a barátkozást.
Szemük előtt a bokor egy ágán ezüstsodronyával himbálózott egy nagy pókháló. Tátongó hasadék volt rajta s gazdája, a keresztespók, serény takácsként futkározott fel-alá és javította a hasadékot. Éppen egy könnyelmű legyecske telepedett a háló szélére. A pók célbavette, miközben a légy teljes biztonságban pödörgette első lábait és élvezte a nap melegét.
János, a kocsis ebbe a látnivalóba akasztotta az okosító és barátkozó szentenciát:
- Mit gondol, Balázs - csak úgy gondolomformán mondja -, nekimegy-e a pók a légynek?
Balázsnak fölvillant a szeme:
- Mán hogyne menne neki!
- Már pedig fogadjunk, hogy nem teszi.
- Már mért ne tenné?
- Mert eszére veszi, hogy foltozatlan hálón nem lehet rajta-rajtázni.
Vissza