A magyar és német nyelv nélkülözhetlen kiegészitő-szótára II.

Előszó

Negyedik nagyobb nyelvészeti munkámmal lépek ezennel a nagy közönség elibe. Kettős czélnak megfelelni volt mind a négyben nem csekély feladatom: először is törekvésem oda volt irányozva, hogy nyelvünket műszerzete törvényeinek kifejtése által fejlődésében - mellynek egy idő óta neki indult - elősegítsem; másodszor kívántam az idegen ajkuaknak, nevezetesen Magyarország német lakosainak segédkezet nyújtani nyelvünk megtanulására; s e tekintetből törekvésem oda ment, hogy az idegen ajkút nyelvünk megtanulásához megkívántató minden segéd-eszközökkel ellássam; mi végett grammaticámban szépalkotású nyelvünk törvényeit, zseb- és pótlék-szótáraimban nyelvünk anyag-gazdagságát, s olvasó-könyvemben a magyar szellem termékeit rendbe szedtem és kiadtam. - Most nyelvészeti munkálkodásom első vázlata nagyobb részt a tiszt, közönség előtt van, és egy kis számolási visszapillantás az eddig végzettekre, úgy hiszem helyén kivül nem lesz.
Vannak hazánkban jeles tudósok, kik több mint fél emberkor óta bizonyos tudományos czélokra anyagot gyűjtve, magokat foliansok közé temették, és hosszas fáradozásaiknak eredményeire a közönséget türelem-szakadtig várakoztatják; de napok tűnnek, évek múlnak, és a várt eredmények nem látnak napfényt. Ha most végre a halál is közbe szóllani találna, a mi épen nem lehetetlen, mert a tudós is csak halandó, az olly emberek munkás élete vesztegetve, és a közönség reményeiben csalatva van. S még is a tudományoknak érdekében illyen hangya-munkásságnak is lennie kell, mert tulajdonképen ennek köszöni a tudomány legszebb eredményeit. Azonban legyen az illy munkásság bármi hasznos, bármi üdvös, én szegény fejemet illyen munkásságra szánni nem tudnám; én közvetlen használni, az életre hatni akarok; s ahol hézagot látok pótolni, a hol szükséget tapasztalok segíteni, s a mozgalmas életet még mozgalmasabbá tenni, ez örömöm, czélom. Így támadt bibliai fordításom, melly minden tudós színe, s minden hiányai mellett a közéletre hatni akart, és hatott is, a midőn egy, a magyarságtól egészen idegen néposztályt nemzetiségünk részére megnyerni segített. Hasonló életrehatni akarásból támadtak nyelvészeti munkáim is. Jól tudom én, hogy sok van ezekben ollyan, a mi elébb, mintsem a nagy közönség elibe hozatott, a tudós világ előtt lett volna megvitatandó; azonban ismervén literatúránk árva állapotát, miszerint nincs bizonyosb út irodalmi vállalatot megbuktatni, mint a hosszas készület, melly alatt a közönség mind a vállalkozóra, mind a vállalatra ráún, czélszerűbbnek tartottam a rövidebb utat választani, és tanulóknak szólva, a tudósoknak is elmondani véleményemet... Vissza