A magyar értelmiség válsága (Tiltólistás kötet)

Előszó

Ki tagadja a magyar értelmiség válságát?
Ki dicsekedhetik közülünk azzal, hogy a háború, a forradalom és az új országépítési kísérlet erős viharai megtépázatlanul hagyták szellemi és anyagi jólétének termőfáját?
Egy elomlott világ mesgyéjén és a fájdalmas, vajúdó jövő kifordított barázdájában, vagyontalanul s célját vesztett szellemi fegyverzetben valljuk és álljuk a harcot Magyarország üdvösségeért s a körülöttünk támadt új erők rengetegében érezzük, hogy ez a harc csak új formák, új fegyverek és új szellem kikovácsolása után segítheti győzelemre megtorpant sorainkat.
A magyar értelmiség, a nemzeti társadalom dolgozó rétege, amely mindennapi kenyerét a kiművelt emberfő szellemi képességeivel keresi meg, sokat szenvedett az utolsó 15 év alatt s talán a jövőben még többet fog szenvedni.
A közelmúlt történetét csak az írók művészetével lehetne megrajzolni; a jelenkori szellemi munkások helyzetét csak a tömeges egyéni tragédiák sötét kontúrjaival lehetne érzékeltetni; de a jobb jövő érdekében mégis - érzések, panaszok és illúziók pusztítása árán - a rideg valósághoz, a józan számításhoz, önhibáink és önerőink megismeréséhez kell ragaszkodnunk, mert a magyar értelmiség csali egyetlen hűséges barátot szerezhet a jövő harcaihoz: önmagát.
Változott idők, változott viszonyok, változott fegyverek: ebben foglalható össze a magyar értelmiség tragédiája és jobb jövőjének jelszava. Vissza