A magyar elemi iskolai népoktatás I-II.

Előszó

Részlet az I. füzetből:
Őseink műveltségéről és szellemi életének vezetőiről.
Az ősök műveltségéről igen kevés adatot őrizett meg számunkra a történelem; ámde azért ezeknek a reánk szállott gyér adatoknak az alapján is bizvást elfogadhatjuk azt a tételt, miszerint ha nem birt is a honfoglaló magyar nép olyan műveltséggel, minőt az állandó és rendezett állami élet az iskolák és a tudományok segedelmével nyújthat, azért még sem nélkülözte az a polgárisúltságnak, a civilisatiónak azt a mértékét, a családi és a társadalmi életnek azt a szervezetét s azt az erkölcsi fejlettségét, a mely a népeket a vadságból kiemeli és a magasabb culturalis életre, a nemzeti műveltségre előkészíti.
Egymaga az Árpáddal kötött »vérszerződés«, mely a magyar nemzet politikai szervezetének fő vonásait állítja elénk, fényes tanúságot tesz arról, hogy Őseink már a honfoglalás előtt meg tudták egyeztetni a törvényes rend iránt való tiszteletet a szabadságszeretettel. A midőn a magyar nemzet Árpád családjában örökössé tette a fejedelmi méltóságot, és a fejedelemnek megfelelő hatalmat adott, biztosította egységét és elejét vette a nemzet erejét emésztő belzavaroknak; ellenben a törzsfőknek a fejedelem tanácsában helyet engedve, a fejedelmi hatalomnak is megszabta a szükséges határt. E mellett a nemzet szabad férfitagjainak is megadta a jogot, hogy befolyásukat a nemzet fontosabb ügyeire a nemzetgyűléseken érvényesíthessék. Vissza