A Magyar Dolgozók Pártjával az élen - a szocializmus építésének útján

Előszó

A DOLGOZÓ NÉP HATALMÁNAK MEGTEREMTÉSÉÉRT

A kitűnő író, Móra Ferenc, egy elbeszélésében megírta, hogy ha Horthy idejében falun azt mondták valakire: "No, ez is nagy hazafi" - azt ügy értették, hogy az illető munkakerülő, iszákos, nagyhangú, erőszakos ember, aki csak szaval a hazáról, de érte egy szalmaszálat sem rakna keresztbe, hacsak valami haszna nem származik belőle. Abban az időben »politika« sok egyszerű dolgozó előtt annyit jelentett, mint »úri huncutság, ha pedig »párt«-ról hallottak, mindjárt azok az előkelő semmittevők jutottak eszükbe, akik ebből a »politiká«-ból éltek, s akik csak nagynéha (főleg választások idején) ereszkedtek le a néphez. Ilyenkor megígértek minden szépet - utána pedig minden úgy ment tovább, mint annakelőtte, vagy még annál is rosszabbul. A dolgozó nép gyűlölte ezeket a "képviselőket". De sokan tudták, hogy van áldozatos és cselekvő hazafiság is, hogy van olyan politika is, amely a nép érdekeit szolgálja, hogy van olyan párt - ha föld alá szorítva, elnyomva, üldözve is -, amely a munkások és parasztok legjobbjait tömöríti soraiba, s amely a dolgozókkal, a dolgozókért harcol: a Kommunista Párt, Rákosi Mátyás pártja.
Üszkös romok, szétdúlt otthonok, kifosztott gyárak, felrobbantott hidak, elvadult földek, sokszázezer magyar dolgozó pusztulása - ide vezették az országot az uralkodó osztályok pártjai. A szovjet hősök drága vérük hullásával felszabadították hazánkat a fasiszta elnyomás alól. Népünk szabaddá lett. Amiért a magyarság legjobbjai évszázadokon át adták szabadságukat, életüket és vérüket - valósággá vált. Szabadok lettünk, de az ország ipara, közlekedése megbénult, mezőgazdasága szétzüllött Horthy, Szálasi bandái és a német fasiszták dúlása következtében. Felmerült a kérdés: van-e, aki erőt öntsön a magatehetetlen országba? Van-e, aki tettekre lelkesítse a népet, amelyet régi vezetői elárultak, s amelynek nagy része úgy érezte: soha többé nem lesz már élet a magyar földön ...? Vissza