A magyar díjjegyes postai nyomtatványok katalógusa 1867-1982.

Előszó

Tíz évvel ezelőtt szinte egy kézen meg lehetett volna számolni azokat, akik a díjjegyes postai nyomtatványok iránt idehaza komolyan érdeklődtek. A díjjegyesek gyűjtése világszerte reneszánszát élő gyűjtési ág: az 1978. évi prágai Bélyeg Világkiállításon külön osztályt alkotott, az 1979. évi szófiain pedig nagy aranyérmet nyert egy e tárgyú tanulmánygyűjtemény.
Érthető, hogy a díjjegyesek gyűjtésének külföldi fellendülése a hazai filatéliára sem maradt hatás nélkül: ma már itthon is komoly gyűjtési ággá fejlődött. Ehhez - a külföldi példán kívül - még két tényező járult hozzá: az egyik az, hogy a Magyar Posta az utóbbi években egyre több alkalmi levelezőlappal örvendezteti meg a gyűjtőket, a másik éppen e katalógus néhány évvel ezelőtti első kiadása.
A Magyar Díjjegyes Postai Nyomtatványok Katalógusa első kiadása a gyűjtők körében kedveltebb lett, mint hittük. Gyakorlatilag elfogyott, ugyanakkor számos észrevétel, kiegészítés érkezett a Szövetséghez és a szerzőhöz, amint azt reméltük is. Mindezeket értékelve érettnek látjuk az időt arra, hogy a katalógus átdolgozott, bővített második kiadása napvilágot lásson.
A katalógust tanulmányozó gyűjtők meglepve fogják tapasztalni, hogy milyen fejlődésen ment át ez a gyűjtési ág a katalógus első kiadása óta.
Továbbra is a rányomott bélyegkép, illetve annak változatai képezik a katalogizálás alapját, de az első kiadáshoz képest nagyobb hangsúlyt kaptak az űrlapok egyéb fő elemei is. A katalógus megtartotta könnyű áttekinthetőségét, ugyanakkor helyenként monografikusabb, mint az első kiadás volt. Most sem kívántunk azonban olyan speciális katalógust szerkeszteni, amely minden kiadás minden változatát részletesen feldolgozza. A főbb eltéréseket ismertető jegyzetek a különlegesség gyűjtőket tájékoztatják és segítik.
Értékesen bővült a katalógus a helyi kiadások részletes feldolgozásával, a magánpostai és az osztrák-magyar tábori postai díjjegyesek értékelésével.
A katalógus második kiadásának szárnyrabocsátásával korántsem tekintjük a feldolgozást lezártnak. Annak reményében, hogy e kiadással többet adhattunk, mint az elsővel továbbra is kérjük a gyűjtőket, hogy észrevételeikkel, megállapításaikkal, kutatási eredményeik közlésével segítsék elő a filatélia ezen kedvelt területének minél alaposabb feltárását és rendszerezését.
Budapest, 1982. július hó
Surányi László Vissza