A magyar Cellini (dedikált példány)

Előszó

Felemelő és megtisztelő érzés, hogy olyan könyv előszavának írására kértek, melyben községünk jeles szülöttjéről írnak. Olyan emberről, aki áttörte a vasfüggönyt és megbecsülést, bebocsátást szerzett nemcsak Európába, hanem az egész világon a magyar művészetnek. Aki tudásával, szakmai felkészültségével kiérdemelte az egész világon "AZ" ötvös nevet, szerezve nemcsak hazájának elismerést, megbecsülést, hanem falujának is, melyben született, gyermekéveit töltötte, első művészi próbálkodásival küzdött. A szokásos tarka gyerekkor, a fiatalság önmagával vívott küzdelme, majd a megállapodás voltak életének állomásai. Génjeiben hordozta a magas művészetet és a tartalmas ízlést. Ez az ízlés kifinomult, keze arany, látása európai. Szinte a szóvirág határát kell súrolni annak, aki méltatja, emlékezik rá, csodálatos életét idézni akarja. Művészete kimondottan európai és a klasszikus művészet keveréke volt. Mentes tudott maradni minden "izmustól", és csak a tiszta művészet serlegét emelgette. Letisztult formavilága nem fogadott el semmi olyat, ami művészi elképzelésével ellentétes volt. Mindig a tiszta forrásból hörpintett és azért tudott primus inter pare - első az elsők között - lenni.
Kitüntetése, elismerése egy országrész kitüntetése. Méltatlan lenne hozzá, ha a szülőfalu kisajátítaná. Vele és rajta keresztül egy megcsonkított országrész, a Bácska tüntettetett ki és egy országrésznek kell nevét megjegyezni, az utókornak átadni, hogy az az érték, amely nevéhez fűződik, olyan fényesen csillogjon, mint az alkotások, melyek kikerültek a kezei alól. A művészetek annaleseiben mélyen bevésetett neve. Amíg Magyarország Magyarország lesz, addig őrizze neve, látván a legszentebb magyar ereklyét, a Szentkoronát... és kell-e ennél több jutalom a halandó számára. Tisztelettel kell nevét említeni, emlékét őrizni. Mi mélykútiak azt fogjuk tenni, és szentül bízom abban, hogy szerte az országban, határokon innen és túl olyan mértékkel fogják érdemét-munkásságát mérni, ahogy művészete megérdemli. Vissza

Fülszöveg

Háza ma emlékház, emlékmúzeum. A falu főterén az egyetlen, hatalmas farönkből kifaragott korona a művész szellemét idézi, a helyi, Mélykuti Általános Iskola pedig a 2000. évtől a Szvetnik Joachim Általános Iskola nevet viseli.
Magam hálás vagyok a sorsnak, hogy bizalmával, barátságával kitüntetett, hogy lejegyezhettem életét: a gyerekkorból a felnőttéválást, a fanatikus küldetéstudattal végzett munkát, a lábai elé hullott késői dicsőséget. Az amerikai kiküldetést, ill. a magyar korona azonosítását Fort-Knox-ban, majd később az általa restaurált, történelmi becsű Eszterházy ötvöskincsek reprezentatív kiállítását, a megnyitót, hol már törten, betegen állt a reá szegeződő tévélámpák kereszttüzében, a Kossuth-díjat, amelyet már nem tudott személyesen átvenni a Parlamentben, mert két nappal előtte 1988. március 30-án elhunyt.
Másfél évtizeddel a halála után e könyvvel szeretném rávillantani a fényt soha, senki máshoz nem hasonlítható művészi tevékenységére, s bemutatni Önöknek az Olvasóknak Szvetnik Joachimot, az egykori mélykuti parasztfiút, a későbbi Európa-hírű ötvösművészt, akinek élete, munkássága összeforrott huszadik századi történelmünkkel. Hozzuk őt közelebb magunkhoz, mert ő most már mindörökre a miénk, e kis hazában élő magyaroké, a társadalomé, a nemzeté, mindannyiunké. Vissza