A magyar Buddenbrook-ház

Előszó

A Zendülő a szerző utólagos koncepciója szerint csupán az Előhang szerepét tölti be A Garrenek műve című nagyszabású vállalkozásban; maga a ciklus, vagyis a főtörténet a Féltékenyekkel veszi kezdetét. E könyv elsőül 1937-ben látott napvilágot, eredetileg csakúgy határozott névelős címre hallgatott, akár a regény sorozat előjátéka, s a jelentéktelennek tetsző változtatás tüstént jelzi Márai általánosító szándékát. A zendülők és a Zendülők, A féltékenyek és a Féltékenyek jelentésköre, "hatósugara" nem azonos. A névelős variáció erősebben konkretizál, szűkebbre vonja az érvényességi mező határait, szemben a névelőtlen címmel, amely inkább elold, eltávolít a kézzelfoghatótól, a tényszerűtől, a tágasságban lebegteti, absztrahálja, generalizálja mintegy a fogalmat. S nagyon is egybevág ez utóbbi megoldás a regényciklust komponáló Márai alapeszméjével, hiszen - derül ki már a Féltékenyekből is - a Garrenek voltaképp Garrenek: a polgárság, a polgári lét esszenciái, szubsztanciájának hordozói, bennük testesül meg egy életmód, egy magatartás titkos lényege. "Mi volt a Garrenek műve?.., - kérdi a Bevezetőben maga a szerző, hogy ekként válaszoljon: Légkör. Valami atmoszferikus, amiben az emberi élet a létezésen túl értelmet és rangot kapott" (9.). A Féltékenyekben pedig ez áll: "A város önként adózott a Garreneknek, mert mélyen, a szobákban, a műhelyekben és az emberekben élt egy vágy, amelyet senki nem mert elgondolni s nevén szólítani, csak éppen ők, a Garrenek..." - illetőleg: "A város táplálta a Garreneket, mint testet öltött vágyképeket. Vissza