A magyar bor szellemisége

Előszó

A bor szellemiségében a keleti és a nyugati kultúrák értékrendjének szintézise tükröződik vissza. A bor szellemiségének a története az ókori civilizációk társadalom, művészet, gazdaság, orvostudomány, filozófia és vallás története is.
A bor társadalomtörténete az ókori Közel- és Közép-Kelet és Európa társadalmi civilizációs szintjeinek az egyik legjobb fokmérője. Ezt már az ókori görögök is így tartották. Homérosz (Kr. e. VIII. sz.) szerint csak azok a társadalmak tekinthetőek civilizáltnak, amelyek képesek a szőlőt megfelelően megművelni és jó minőségű bort előállítani. A szőlőművelés és a borkészítés ismereteinek a hiánya alacsony civilizációs szintet jelentett.
A bor művészettörténete az ókori művészetek történetének meghatározó része: a sumér, egyiptomi, hettita, görög és római festészetet, szobrászatot, építészetet, irodalmat a bor szimbolikája nagymértékben befolyásolta. Az előadóművészet, a dráma, komédia és tragédia, Dionüszosz, a Bor Istene tiszteletére rendezett nagy ünnepségeken született.
A bor gazdaságtörténete az ókori gazdasági kapcsolatok kialakulásának egyik legjelentősebb mutatója. A sumér, egyiptomi, babilóniai, föníciai borkereskedelem a gazdaság meghatározó, ösztönző tényezőjének számított. A görögök terjeszkedő, kulturális és gazdasági imperializmusának a borkereskedelem mintegy a „faltörő kosa" volt.
A bor orvostudományi története a modern gyógyászat kialakulásának alapvető tényezőit foglalja magába. Az orvostörténeti irodalom a világ legrégebbi receptkönyvének tartja a babiloni Nippúr táblát (Kr. e. 2200 körül), ahol borral kevert kenőcsöt ajánlanak különböző bőrbajok ellen. Az egyiptomi Ebers-papirusz (Kr. e. 1500 körül) számos betegség: asztma, székrekedés, emésztési zavar, nyavalyatörés (epilepszia) és szorongásos depresszió ellen ajánl bort vagy borral vegyített készítményeket. Vissza