A magyar bányaegészségügy története

Fülszöveg

Kiadványunk a magyar bányaegészségügy történetét, a magyar bányaegészségügy nemzetközi elismerést is kiváltó eredményeit és bizottságunk harmincéves munkásságát összegzi.
A bányák gyakran rossz higiénés és kezdetleges vagy kifogásolható biztonsági viszonyai más-más feladatokat és értelemszerűen más-más célú megoldások kidolgozását rótták az egyes szakterületekre. Ebből eredeztethető például a bányamentő és a bányaorvos látszólag különböző, de nagyon racionális, nagyon demokratikus alapelve. A bányamentés alapszabálya: „kettő több, mint egy"! A mentést mindig ott kell kezdeni, ahol feltételezetten eggyel több a bajbajutott, a beomlott bányavágatban rekedt ember, függetlenül a mentésre szoruló beosztásától, rangjától. Az orvos munkája során minden egyes bányászhoz, munkáshoz hasonlóan közelít; mindig szem előtt kell tartania Ramazzini (a munkaegészségügy atyjának) intelmét: „ha ... egy dolgozó osztálybeli beteget látogatsz meg, és leülsz a szegényes otthon háromlábú székére, hogy feltedd neki Hippocrates ajánlott kérdéseit, soha ne mulaszd el megkérdezni: mi is a foglalkozásod, fiam?" Bizottságunk tagjai és a kiadvány szerzői, szerkesztői azt remélik, hogy könyveikben be tudják mutatni azt a legendás bányászszolidaritásból eredő és erre a közös akaratra épülő magyar bányaegészségügyet, amely történelmünk minden szakaszában nemcsak törekedett a bajba jutott bányászok és családjaik megsegítésére, a bányászok egészségének védelmére, hanem tudományos mércével megítélve is - hazai és nemzetközi szinten egyaránt - beírta magát a bányászat munkavédelmének és orvosegészségügyének történetébe. Vissza