A magyar anekdotakincs

Előszó

Az anekdota azt teszi görögül, ha szószerint vesszük, hogy "kiadatlan". Ebből tehát az következnék, hogy anekdotát kiadni már magában véve lehetetlen, hiszen mihelyst kiadják, már nem anekdota. De a nyelv lényege nem törődik a betűvel. Kihallgatásra nem szoktunk lóháton menni, pedig a redingote, vagyis "riding coat" lovagló-kabátot jelent. És akit agyonlőnek, azt nem okvetlenül agyán éri a golyó, mégis meghal. Az anekdota jelentésének lényege abban van, hogy kiadatlanul formálódik. Hogy tövön érik, mint az aszúszőlő. Hogy a szájról-szájra-adás kerekíti, igazítja, érleli, mígnem eléri végleges alakját. Édes testvére tehát a népdalnak s mint annak születésében és növekvésében, az övében is van valami titokzatos. Még abban is hasonlít hozzá, hogy valamint a nép egyes nagy költők némely versét azonnal magáénak vallja, úgy az irodalomból számos tömör, jellemző és talpraesett történetet ér az a kitüntetés, hogy a közhasználat ajkára kerülve anekdota válik belőle.
Az anekdota a valóság terméskavicsaiból köszörült drágakő. S mint ilyen annyi színt tud mutatni, ahány módon süti meg a kor napja. Könnyed és gondtalan időn játszva csillog, komor korban egyszerre felragyog és világítani is tud. A Magyar Anekdotakincs, mikor először megjelent, élvezetes olvasmány volt és rendkívüli sikerű. Ma sem kevésbbé élvezetes. De ma hasonlíthatatlanul többet mond, mint akkor mondott. Vissza