A magyar államkormányzás jövője I. (töredék)

Tartalom

PROGRAMM.
Az állam eszméjét kedvezőtlen patinával futtatták be a századok. Ami hiba az állam nevében történt, azt nem az állam követte el, hanem a kormányzottak és kormányzók. Ami viszont jó történt az állam nevében, azt kisajátították népboldogítók és forradalmárok. Az állameszme így népszerűtlenné lett.
Mindez az állameszme természetes történelmi kálvária útja volt. A XX. század kultúrmagaslatáról azonban a tisztábban-látás magaslatára értünk. Meg kell látnunk a kormányzás sorsdöntő hibáit. Meg kell rajzolni újra az állameszme tiszta képét. Az állameszme igazi formájában megvan minden eszköz ahhoz, hogy boldogabb jövő felé vigye az embert.
Ez a feladata ennek a könyvnek. Távol áll tehát minden politikától 3-8. oldalig.
I. RÉSZ. AZ ÁLLAMESZME REVIZIÓJA.
Az állami jólét - közjólét - gondolatával eltávolították az embert az Államtól. Bármint látott napvilágot az állameszme, az ember államba tömörítésének a célja az ember saját jóléte volt, midőn tehát bálványt és misztikumot csináltak belőle, az ember jóléte háttérbe került.
A misztikum- és bálványjelleget tehát ki kell selejtezni az államból
és vissza kell térni az állami jólét gondolatától az egyéni jólét gondolatához. Az állam az embernek a természet és ember ellen egyetlen védelme, az egyenlőség és szabadság egyetlen garanciája. Az alkotmányát úgy kell tehát berendezni, hogy alkalmas legyen az egyéni - nem a közjólét - emelésére 11-15. oldalig.
A jólét eszméjének revíziója. Közjólét. Egyéni jólét. Önzés, önzetlenség.
A jólét relatív fogalom, de nem bizonyos pénztömeget jelent, hanem életfeltételeket. Olyan életfeltételeket, hogy minden ember bántatlanul érvényesíthesse a természettől kapott legjobb tehetségét. Ezek a létfeltételek élet- és vagyonbiztonság. Lelki szabadság. Becsület és munkabiztonság. Ezeknek a mértéke.
Ezeknek az érdekében meg kell fékezni az önzés szertelenségét. Jogos
és szertelen önzés. Fokmérő a munkaérték. A munka arisztokráciája. Az emberi egyenlőség érdekében nem a földi javak egyenlő, hanem a földi javak egyenlőtlen elosztásáról kell szónak lenni 16-35. oldalig.
A kormányzás pszichológiájának reviziója.
A kormányzás pszichológiai feladat. Embert az ember csak lelke útján kormányoz. A kormányzásnak ennélfogva nincsen örök rendszere. Idomulnia kell a pszichéhez.
A kormányzás pszichológiája nem az ember pszichológiája. De ember pszichológiája ellen van, az ember javára. Az ideál pszichológiájának lehetne nevezni. Nem arról van szó mit tegyünk, hogy az embert megértse az ember, hanem arról, mit kell tenni, mert az ember nem érti meg az embert.
Ilyen psziché azonban megtestesítve nincs. Intézményekben kell megteremteni. Politikai pedagógia. Számolni kell a századvég individualizmusával, amely a világháborúban új formát nyert 36-61. oldalig.
A hatalmi eszközök revíziója.
Nem az apparátus és nem a szurony a hatalmi eszköz, hanem az államszuverénitás.
Az államszuverénitás nem öröklött, leszármazott stb. jog, hanem fizikai tehetőség. Az akarás és tehetés egysége.
A szuverénitás nem a cézáré, nem a plebsé, hanem az összességé.
A szuverénitás a kormányzás végrehajtására intézményeket létesít. Alkotmány.
A kormányzás pszichológiája reformokat tesz szükségessé az alkotmányokon 62-68. oldalig.
II. RÉSZ. A REFORMOK.
Az állammá centralizálás berendezései. Centralizáció és decentralizáció. Államterület. Nem a kiterjedés fontos, hanem a gazdasági egység.
Nemzetiségi kérdés. Államnyelv 69-86. oldalig.
A szuverén akarat centralizálása.
A szuverén akarat megnyilvánulás. Parlamenti kormányrendszer. Szavazatijog. Törvényhozás. Szentesítés. Államfő. A szuverén akarat érvényesülése. Kabinet. A közerő - lelkierő. Kultusz. Önkormányzat. Centrális. Periferiális. Állam. Község. Hasonlóságuk és különbözőségük. A község egyetlen célja is az egyéni jólét. Intézményei. Fejlődése. Város.
Ismérvei. Középfokú szervek. A vármegye. Központi feladatok. Periferiális feladatok. Funkcionáriusok. Választása. Fizetése. Államosítás.
A gazdasági közerö cenralizálása. Adózás. Monopólium.
A reformok előkészítése. A népek igazi szövetsége. Világbéke. 86-245. oldalig.

Témakörök