A magyar államiság ezer éve

Előszó

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a millenniumi év alkalmából „A magyar államiság ezer éve" címmel, 2000. november 23-án és 24-én rendezett tudományos ülésszakkal emlékezett meg nemzeti múltunk eltelt ezer esztendejéről. Az egyetem - küldetéséhez híven - a tudományok segítségül hívásával tisztelgett a magyarság múltja, teljesítményének megmaradása előtt. Az ELTE és két jogelődje - a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve azt megelőzően a Magyar Királyi Tudományegyetem - megalapításától kezdve szerves részét alkotta és alkotja nemzeti történelmünknek, messze túlmutatva a tudományos, oktatási és kulturális feladatok teljesítésén. A magyar egyetem, amely pázmányi alapításától kezdve folyamatosan működött, gyarapodott, a magyar államiság nem egy hiányzó attribútumát pótolva töltötte be a nemzeti identitás kialakítójának, őrzőjének és művelőjének a feladatait. így volt ez a kora újkori és újkori történelmünkben, de igaz ez a jelenkorra nézve is.
Millenniumi tudományos ülésszakunk központi gondolatának a „magyar államiságot" választottuk. A magyar állam alatt azonban nem csupán a politikai államot értjük, hanem a tágabban vett magyar hazát, a hont, amely a Kárpátok ölelte és őrizte Isten áldotta gazdag medencét épp úgy jelenti, mint az itt élő népeket, azok anyagi és szellemi kultúráját.
A mögöttünk maradó, visszavonhatatlanul történelemmé vált ezer év a keresztény magyar államiság viharos és alkotó tíz évszázada. A középkori magyar birodalom nagyhatalom volt az akkori európai államok között. A nemzeti dicsőség Moháccsal lehanyatlott, de maga a nemzet megmaradt. A másfél évszázados küzdelem a pogánnyal egyúttal a kereszténység védelme is volt, ahogyan a török kiűzése is csak európai összefogással járt eredménnyel.
Az újkori magyar történelem ismétlődő szabadságharcokat és a nemzeti megújhodást - a társadalom, a gazdaság újjászervezését, fejlődését, gyarapodását - egyaránt jelentette. Az elbukott szabadságharcok sem múltak el nyomtalanul, hiszen ezek révén őrizte meg a magyarság nemzeti azonosságát és keresztény államiságának számos biztosítékát. Az erdélyi fejedelmek, a Rákóczi-szabadságharc, majd 1848-1849 polgári forradalma és függetlenségi háborúja akadályozta meg, hogy hazánkat a Habsburg Birodalomba olvasszák, nemzetünket pedig elsorvasszák.
A látványos és eredményes polgári fejlődésnek, amely felkínálta a lehetőséget a szerencsésebb és gazdagabb Nyugathoz való felzárkózásunkhoz, az I. világháború vetett véget. A soknemzetiségű birodalmak felbomlottak, így az osztrák is, amely azonban romjai alá temette a történelmi Magyarországot. Trianon, a modern kori Mohács gyógyíthatatlan sebeket ejtett a magyar nemzeten. Amikor pedig ennek az igazságtalanságnak a részbeni korrigálása - békés úton - megkezdődött, még szörnyűbb világégés közepébe kerültünk. A II. világháború végén kétségessé vált Magyarország és a magyarság megmaradása is. Az elpusztított, kirabolt ország, a megtizedelt magyarság azonban élni akart, és minden kedvezőtlen külső és belső körülmény ellenére élni is tudott a vágyott szabadsággal. Vissza