A magunk útját járjuk...

Előszó

Csak az első 15 év nehéz...
Amikor megszületett, sár és mocsok vette körül. A lakótelep szélén agyagba ragadt teherautókról pakolták a bútorokat a frissen költözők. Gumicsizmás gyerekek pallókon keresztül közelítették meg az épületet, az agyag ki- s beköltözött az iskolába. A létszám egyre nőtt, pár év múlva az öltözőkre is sor került Kabátok, cipők a folyosón, tanítás minden talpalatnyi helyen. Szünetekben a pedagógusok szlalomoztak a rohanó ifjúság között, s délelőtt, délután ontották számukra a tudományt. Amikor a tornaterem öltözőjébe került az elsős korrekció, s a zuhany alatt üldögélőkre csöpögött a víz, az udvaron kezdődött az építkezés. Egy nyolctantermes melléképület - hirtelenjében felhúzva - enyhítette pillanatnyilag a gondokat. Ekkor már ezerhatszázan voltunk. A tornatermet belülről a testnevelés tagozat látta, a többiek csupán ünnepélyeken. A folyosón közlekedő felnőttekről sosem lehetett tudni; gyermeke után kutató szülő, vagy kolléga. Aztán a közelben megépült a gyönyörű gimnázium, aminek csodájára jártunk.
Néhány év múlva - azon az emlékezetes kemény télen - kis épületünk tetejéről az erős szél egyszerűen lefújta a tetőt. Nyolc osztály maradt fedél nélkül. S hogy a tudomány ömlesztésének folyamata meg ne szakadjék, bebocsátást nyertek a gimnáziumba. A tetőt többször megvizsgálták, nézegették az illetékesek, hol anyag nem volt, hol munkaerő. Mindenesetre hónapokig tartott, míg rendbehozták. Eközben a tantestület (a közös bajban) összehangolódott, kialakult a híres Bárczi-szellem. Közösen méltatlankodtunk a bruttósítás miatt, testületileg részt vettünk a képviselő-választásokon, s együtt mutatkoztunk az alkalmi színtársulat (PASZ) előadásain. A tenniakarás, a jobbító szándék egyre terjedt. Körülményeink diktálták az „önálló arculat" kialakulását.
Egy mentálhigiénés program indításával kezdődött nagykorúságunk. S ami utána történt, arról meséljenek a krónikák, amelyek itt a Bárcziban születtek az évek alatt.
Az események nem követték egymást kronologikusan, inkább párhuzamosan zajlottak egymás mellett. Mégis voltak a 15 esztendő alatt olyan pontok, amelyek kijelölték a további utat, s meghatározták a mát, a jövőt. Vissza