A mágia története

Előszó

Bevezetés.

Minden embert vonz a misztikus világ, mert hiszen amit tudunk, az kevés, amit nem tudunk, az volna minden... S ha valaha az emberiség megvilágosul és megérti a lét másik oldalát is, e „felfedezés" mellett az eddigi összes ismeret és felfedezés értéktelen semmiséggé törpül. Épp azért az egyéni életben is, semmi se fontosabb, mint annak a megismerése, van-e. hát még valami más is ezen az életen kívül, vagy nincs.
Egyesek azt hiszik, hogy ez a kérdés tisztázhatatlan, pedig nem. Minden világosul, amit tanulmányozunk. S ha nem is tudunk mindent megismerni, - hisz a matematikusok se tudnak mindent kiszámítani ! - de a többet mindig jobban megközelítjük . ..
Azonban mint mindennek, úgy a mágiának is vannak veszélyei. Nem elég a bátorság, a szerencsétlenség mindig közbejöhet ott, ahol a tudatlanság eltakarja az előrelátást.
E téren egy új világ nyílik előttünk, még pedig nem mondhatnánk, hogy az égiek, hanem inkább az alvilágiak világa tárul fel, noha egészen nem lehet a kettőt szétválasztani. Annyi bizonyos, hogy akik foglalkoztak a mágiával mindenki óvatosságra inti az embereket. Maga a Szentírás is óv tőle. A mágiával, vagyis varázslással kapcsolatban a következőket irja Mózes III. k. XIX r. 31. v.: „Ne térjetek a varázsláshoz, se a jövendőmondóktól valamit ne tudakozzatok, nehogy megfertőztessetek általok. Én vagyok a ti uratok Istenetek." A hébér szöveg varázsló helyett itt „halottidézőt" említ... Vissza