A Magas Tátra részletes kalauza II/C.

Előszó

Midőn a fővárosban beköszönt a tél minden kellemetlenségével, sárbatiport hópelyhek nyomán locs-pocs lepi el az utcajárdát és a zimankós, nyirkos köd ránehezedik a mellre, a fázékony kedélyre, - odafenn a Tátrabércek alján a legvidámabb élet pezseg az igazi Tél birodalmának parázs örömeivel: csörgős szánok röpítenek kacagó társaságokat, sivít a ródli a sima pályán, száguld a sí a végtelen hómezőkön, pompás csúcsokhoz simuló hegyoldalakon és jókedvtől visszhangos a nemrég elhagyatott, téli álomba merült ősfenyőerdő...
Több, mint egy évtizede, hogy a külföldi sportélet nyomán a tátrai téli élet divatba jött. Ez a Tátra második felfedezése volt. Ez egyszer a világhódító divat, - mely a hóbort rabszolgájaként annyiszor tör az egészség ellen, - az egészség kultuszának szolgálatába szegődött. Mert képzelhető-e egészségesebb divat annál, amely visszavezeti a testet a természetességhez, szabad mozgást rendel, nem préseli be a derekat, nyakat, lábat, hanem a modern ember minden modern, divatos kötőfékét leszaggatja. Talán egyedül a színekben enged tobzódást a ruházkodás terén, de itt is a tarka, fesztelen dresszek között túlnyomó a fehér, mely a fehér környezethez legjobban illik is. Itt nem az elegánsan sápadt, de a sporttól, az érces tiszta hegyilevegőn pirosra pozsgásodott, edzett arc, a koránkelés, kacagás, jóétvágy stb. a divatos. Itt minden ember megifjodik, gyermekmódra örvend a gyermekmulatságoknak, a szánkázás különböző módjainak; a nap sugárzó melegénél üdülők és sportolók százai sütkéreznek gondtalanul egy szál ruhában, mert a hideg és megfázás ismeretlen fogalmak idefenn: A hegység kiválóan alkalmas a téli életre. Magas helyzetével járó hidegebb éghajlata folytán itt korábban áll be a tél, mint más vidéken, hidegebb, mint másutt, és későbben is ér véget. Vissza