A magánének-oktatás története Magyarországon a kezdetektől 1948-ig II.

Előszó

A magyarországi magánének-oktatás történetének feldolgozását illetően két szabad királyi város - Sopron és Székesfehérvár történetét tartja kezében az olvasó. Hasonlóságok és különbözőségek mezsgyéjén haladva az éneklés szeretete és művelése tartja egyben az anyagot.
A különbségeket leginkább a földrajzi elhelyezkedésből adódó másság rótta a városokra. Amíg a virágzó Alba Regiából Istoni Beográd, majd Stuhlweisenburg lett, addig Sopron a toronyőrök fürkésző pillantásai segítségével többnyire megőrizhette gazdasági erejét, kultúráját, és virágzó polgár-várossá válhatott.
MÉSZÁROS ISTVÁN professzor úr, művelődéstörténész írja lektori véleményében: „A régebbi múltban nyilván a kóruséneklés számára a biztos énektechnikával éneklő vezető kórustagok képzését szolgálta ez az oktatás, kötetlen keretek között (ne felejtsük el: a liturgikus gregorián éneklésben a középkorban - s ma is - igen fontos szerepük volt a szólistáknak); a 18-19. században a helyi püspöki székesegyházban a divatnak megfelelő zenekaros miséket énekeltek, oratórikus műveket adtak elő, s ezek előadásában - akárcsak a Haydn-, Mozart- s más miséknél - aránylag kis létszámú kórus vett részt, s itt is kihagyhatatlan volt a négy magánszólam éneklése. Majd a 19. század második felében, a 20. század elején a jobb módú polgárcsaládoknál a házi muzsikálásban is fontos szerepük volt az énekelni tudó, a divatos, értékes (és kevésbé értékes) darabokat előadó fiataloknak, főként hölgyeknek." Sopront illetően ez a dátum korábbra tehető. Hisz a 17. század közepén itt működött a kor Európa hírű zeneszerzője, RAUCH ANDRÁS. Nemcsak az evangélikus zenét tette naggyá, de több évszázadra kijelölte a muzsika elsődleges helyét a soproni polgárok életében.
A 20. századhoz kanyarodva megállapítható, hogy mindkét város zeneéletében „milyen sok élvonalbeli, országos hírű magyar (sőt, külföldi) hangszeres művész, énekművész szerepelt. Volt minta a zeneiskola növendékei előtt". Mindkét város korán megismerkedhetett BARTÓK és KODÁLY művészetével. A tanári karban is országos ismertségű zenészek szerepeltek.
A Szeged múltját bemutató kötet mellé ez a két város is felsorakozik. Szeretnénk köszönetet mondani a tudós levéltárosoknak és könyvtárosoknak, akik lehetővé tették mindhárom városban az adatgyűjtést.
Szeged, 2003. június
A Szerző Vissza