A madarak világa

Előszó

Amikor Ausztrália felfedezői és majd később a telepesek meglátták azt a sok-sok színes rikácsoló valamit, ami ellepte az eukaliptuszerdőket, nemigen gondolták, hogy néhány évtized múltán ezek a kis állatok meghódítják Európát és Amerikát. Manapság már talán nem is tudjuk, hogy ezek a természet ékkövei - mi egyszerűen csak díszmadaraknak hívjuk őket.
Bizony-bizony, a madártartásnak hihetetlen kultúrája van. Messzeföldön híresek voltak a magyar solymászok, és bizony aranyárban mérték a legjobban tanított kerecsensólymokat. Manapság persze környezetünkben a leggyakrabban csak a tökéletesen háziasodott tollas barátainkkal találkozunk. A nagyvárosok meghatározó élőlénye például a feketerigó, aki ma már nemhogy nem fél az embertől, hanem még a balkonládákat is meglátogatja, és teljesen természetesen fészkel egy-egy belvárosi ház kertjében.
A balkáni gerle vagy a házi veréb szintén részesei mindennapjainknak. Noha bármilyen furcsa is az utóbbi állat, csapatai ugyancsak megfogyatkoztak, így ma már védelemre szorul, ahogy Magyarország csodálatosan szép ragadozó madarai is. A belvárosba költözött baglyok vagy varjak néha ugyan jelenthetnek kisebb bosszúságot az uralkodó faj, az ember számára, mégis oda kell rájuk figyelnünk, védenünk kell őket. mert nélkülük szegényebb lenne a világ. Lakásainkban pedig valóban javarészt az Ausztrália vadonjaiban ma is szabadon élő papagájokat, pintyeket tartjuk, gondozzuk társál latként. Gondolná-e valaki, hogy a piciny zebrapinty olyan rajokban él a távoli földrészen, mint nálunk a veréb, hogy a rózsakakaduk milyen hatalmas csapatokban járják a kukoricaföldeket, nálunk pedig igazi csodaszámba megy, ha sikerül egy-egy tenyésztőnek fiókát felnevelnie. A hullámos papagáj az örök kedvenc, és ma már szinte európai állattá vált. Pedig Ausztrália füves pusztáin - igaz, csak az eredeti vadmadárra jellemző zöld színben ma is nagy csapatokban keresi a magvakat vagy a vízmosások partjait. Nem szóltam még a galambokról, díszbaromfikról. melyeknek persze a vadonban szintúgy vannak gyökereik, mint az egykori királyi udvarokban pompázó, ma már szintén háziállatként tartott, Ázsiában honos páváknak. Se szeri, se száma a madárvilág különböző csodáinak: a madaraknak, akik nem tudnak repülni, a madaraknak, akik vándorolnak földrészeken át. a madaraknak, akik a mínusz 20 fokban érzik jól magukat, a madaraknak, akik tudtak alkalmazkodni a 40 fokos sivatagi hőséghez is. A madaraknak, akik itt élnek velünk, és a madaraknak, akik - miközben e sorokat írom. hogy szívvel ajánljam tollas barátainkat - itt csiripelnek a fülembe, és játszanak az íróasztalomon a papírlapokkal. Mert bizony én sem tudok egy kedves, néha szemtelen, néha hangos, de olyan „emberi" madár nélkül élni.
Úgyhogy üdvözöl minden olvasót Tyutyu, az amazon papagáj és barátja. Vissza