Előszó
Részlet a könyvből:
A MADARAK
Annak idején, amikor partizánok voltunk, minden, mindenki mellettünk volt. Az emberek, az erdők, az állatok. És az állatok közül a madarak is. Úgy bizony! Okos állatok ám a madarak! Tudják, ki szereti őket, ki nem. A partizánok, általában a szlovének, szeretik a madarakat, s ezt a madarak is tudják: ők is szeretnek bennünket.
Viszont vannak, akik nem szívlelik a madarakat. A fasiszták sem szerették őket, és csapdával, hálóval fogták el a mi madarainkat, amikor ősszel, téli lakóhelyükre szállva, keresztülrepültek a tengeren.
Ezért is haragudtak a madarak a fasisztákra, és még jobban szerették a partizánokat. Sokat ért ám ez a barátság! Hallgassátok csak meg, hogyan segítettek a madarak a partizánokon.
Támadás. Harckocsikkal, ágyúkkal, géppuskákkal jöttek ellenünk a fasiszták. Százan, ezren, sok ezren.
Folyt a támadás, és a véres csatában egy fiatal partizánlány egyszer csak teljesen magára maradt. Behúzódott az erdőbe, halk léptekkel osont az erdei ösvényen, mert azt hitte, hogy az erdő másik felén megtalálja a partizánbrigádot. Ahogy így ment, mintha csak a földből nőttek volna ki, előtte termettek a fasiszták.
A partizánlány megperdült, és futott visszafelé. Ott is fasisztákba ütközött. Bevette magát az erdőbe, de az erdőben is csak úgy nyüzsögtek a fasiszták.
A partizánlány tudta, mi vár rá, hogyha a fasiszták utolérik. Elfogják és megölik. Mit csináljon hát? Futott, szaladt, menekült. . .
Fáradt lába egyszer csak megbotlott, és a lány elesett. A fasiszták még nem vették észre, de közel voltak már.
Vissza