Előszó
Kedves Olvasó!
A tudományos életet a fekete lyukak, a részecske ütköztetők, a nanotechnológia, a génsebészet köti le, miközben sokféle dolog vesz minket körül, amelyről fogalmunk sincs, mitől...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
A tudományos életet a fekete lyukak, a részecske ütköztetők, a nanotechnológia, a génsebészet köti le, miközben sokféle dolog vesz minket körül, amelyről fogalmunk sincs, mitől ketyeg, miért így történik, stb. Ez arról jutott eszembe, hogy nemrégiben sikerült tudományosan feltárni, hogyan isznak a macskák a fizika törvényeit ösztönösen kihasználva.
Bevallom, eddig én is azt hittem, hogy a nyelvüket kanállá formálva merik a vizet a szájukba, mert ez logikusnak tűnt.
Ezen széles körben elfogadott elmélet romba döntéséhez az kellett, hogy egy amerikai mérnök egy reggel komolyabban szemügyre vegye, hogyan lefetyel Cutta-Cutta nevű macskája. Amit látott, illetve inkább az, amit nem látott - hiszen a macska nyelve olyan sebesen mozgott, hogy nem tudta kivenni belőle, mi is történik - kellően felizgatta a fantáziáját ahhoz, hogy nekilásson megfejteni a rejtélyt. Nagy sebességű kamerával filmre vette a macska lefetyelését, és igencsak meglepődött azon, amit látott. Mérnök társait is lázba hozta a kérdés, így született meg az a tanulmány, amelyről a "Hírmozaikban" olvashatnak.
Hogy ebből mi a tanulság? Van abban sok igazság, hogy nem árt kételkedni, nem érdemes mindent készpénznek venni, amit hallunk, de még azt sem, amit látunk, mert tévedhetünk.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal