Előszó
A francia forradalom legvéresebb napjaiban Latour de Maillac grófnőtől megkérdezték régi barátnői: mit csinál? mivel tölti napjait? ..
Élek - válaszolta a grófnő -, ez ma minden munka között a...
Tovább
Előszó
A francia forradalom legvéresebb napjaiban Latour de Maillac grófnőtől megkérdezték régi barátnői: mit csinál? mivel tölti napjait? ..
Élek - válaszolta a grófnő -, ez ma minden munka között a legnehezebb foglalkozás.
Azt hiszem, mi, akik ma élünk; mindnyájan elmondhatjuk ugyanezt magunkról.
Van ugyanis a vértanúhalálnál ezerszer nehezebb valami: a vértanuélet, azoknak az élete, akiket öreggé tettek az aggódások hosszú éjszakái és a lemondás könnyei.
Olyan időket élünk, amelyben kortársaink mindannyian hősökké léptek e/ő, hiszen van-e valaki, aki elmondhatná, hogy nincs egy mély ránc se a homlokán, egyetlen karcolás sincs a szívén? ...
A mai életben azok a legnagyobb hősök, akik a gondok, csalódások, bajok szürke hétköznapjain csöndesen, lehajtott fejjel viszik a maguk keresztjét az egyik stációtól a másikig.
A hivatalnokcsalád glóriás asszonyai, akik éjszakákat ülnek az ágyuk szélén a garasoskodás démonjaival vívott csatában, méltóságos és kegyelmes asszonyok, akik penziót nyitottak, akik ott ülnek a boltok pultjai mögött, ruhát szabnak és kalapot díszítenek -.. fiatal úrilányok, akik nevelőnősködnek, akik havi 20 pengőért mindig a más gyerekét kénytelenek szeretni, tanárjelöltek, akik fűtetlen szobában koplalnak s nyaranta pincéreskedve kuporgatják össze az egyetemi tandíjat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal