Előszó
Részlet a könyvből:
Talajgazdagság, termőerő és termékenység.
A talaj gazdagsága a növényzet tenyészetében jut kifejezésre. A talajgazdagság tehát tulajdonképen erős vagy buja növényi fejlődést és ezzel kapcsolatban rendszerint jótermést jelent, miért is a talajgazdagság fogalmát a mezőgazdálkodásban (a tenyészet mértékét a termés mennyiségével helyettesítve) a talaj termőerejének, majd a termékenységnek fogalmával cserélik fel.
A növényi tenyészet de még inkább az ezzel kapcsolatos termésmennyiség sok növényfejlődési faktornak eredője. Ezen faktorok között olyanok is szerepelnek, amelyeknek a talajjal sokszor igen kevés kapcsolatuk van, pl. az endogen termékenység a szőlőnél, a természetes ellenálló képesség a betegségek és fiziologiai zavarokkal szemben stb.
A fejlődés faktorai végeredményben tulajdonképen mind egyenértékűek és jórészben a kultura által nem befolyásolhatók, legfeljebb némileg utánozhatók és részben pótolhatók. A növénynek, de különösen a gazdasági növényeknek a nedvesség, a meleg és a fény épen olyan fontos, mint az ásványi anyagok, azoknak hiányára vagy bőségére épen úgy reagál, mint a táplálkozásához (fejlődéséhez) szükséges anyagoknak hiányára vagy bőségére.
A tápanyagok kellő mennyiségű jelenléte tehát csak egyik nélkülözhetetlen faktora a sikeres termelésnek, de nem egyedüli és nem már eleve döntő tényezője.
Nem szenved kétséget, hogy a tenyészet faktorai bizonyos mértékig helyettesíteni képesek egymást (a talaj szegénységét a megfelelő csapadék, a hő a fényt stb). Ebből viszont logikusan következik, hogy egymás hatását elősegítik, illetve fokozzák is (pl. a tápsóbőség, a bő nedvesség és a fokozott meleg együtthatása).
A vegetáció faktorait általában két, illetve gyakorlati és a szabadföldi gazdálkodás szempontjából, három nagy csoportra oszthatjuk.
Az első csoportba sorozhatjuk azokat a tényezőket, amelyeket az ember munkája nagymértékben tud befolyásolni, (pl. a tápsótartalom.)
A második csoportba tartoznak azok, amelyeket némileg fokozhatunk vagy pótolhatunk, (pl. a talaj nedvességtartalma).
A harmadik csoport faktorai pedig azok, a melyek gyakorlati szempontból tőlünk függetlenek (pl. a hő és a fény). Ezen pozitív irányban érvényesülő tényezőkkel szemben vannak még olyan faktorok is, amelyeknek hatása a tenyészetre káros és pedig annál inkább, minél nagyobb mértékben vannak jelen. Ezeket gátló vagy negativ irányban érvényesülő tényezőknek tekinthetjük. Ilyen például a hibás talajmilieu.
Vissza