A Lúdas Matyi c. animációs és élőszereplős film konfrontációs hatásvizsgálata

Előszó

Nem vagyunk elkényeztetve: kevés megbízható ismeretünk van a gyerekek és az animációs filmek viszonyáról. Azt tudjuk, hogy moziba járó lakosságunk zöme fiatalokból verbuválódik. Azt is tudjuk, hogy kedvelt filmfajtáik között kiemelt helyet kapott a rajz- és a bábfilm. Tudjuk továbbá, hogy kevés ún. ifjúsági filmet láthatnak, még kevesebb animációs filmet, és még annál is kevesebb hosszú (egész estés) rajzjátékfilmet. A gyerekek filmélményére vonatkozó filmpszichológiai és filmszociológiai kutatások külföldi és hazai eredményei nem szaporíthatok eléggé, annyira a kutatás elején vagyunk. Hazai gyerekközönség vizsgálatunk is új és újabb megközelítéseket, további feltáró munkát igényel. Ezen belül „külön" fejezet az animációs filmek pszichikus befogadása, a konzekvenciák és a továbbgondolások kutatása.
Jelen szonda-vizsgálatunk kísérleti jellegű, mely elsősorban kérdéseket kíván feltenni a kapott eredmények alapján. Kérdéseket, melyeken-a filmszakembereknek és filmbarátoknak talán érdemes gondolkodni. Érdemes, ha tudatosítjuk, hogy a gyereknéző élményei alapvetően fontosak, s ha szem előtt tartjuk, hogy egyazon személyiségből fakadnak az életre, a mindennapokra, valamint az élőszereplős és az animációs filmekre vonatkozó ítéletek. Érdemes továbbá azért is, mert tény, hogy egy mai gyerek néző holnap már felnőtt néző. Olyan felnőtt moziba járó, aki magával hozza korábbi filmbefogadó pszichikus reakcióit. Ilyen értelemben tehát az animációs filmről alkotott véleménye bizonyos mértékben a filmekről alkotott, s filmbefogadását befolyásoló véleménye is...
Vizsgálatunkat tizenéves úttörőkkel végeztük. Két filmet vetítettünk nekik, Dargay Attila: Lúdas Matyi c. rajzfilmjét (1977) és Nádasdy Kálmán-Ránódy László: Lúdas Matyi című (1949) élőszereplős játékfilmjét. E filmek megtekintése után tájékoztattuk a gyerekeket vizsgálatunk céjáról, s megkértük őket válaszoljanak a vizsgálóív kérdéseire. Mindvégig személyes kapcsolatban maradtunk velük, s kérdésről kérdésre instruáltuk őket. Feladatuk nem volt könnyű, mert egy tíz oldalas vizsgálóív közel száz kérdésére kellett írásban válaszolniuk. Nehéz és időigényes feladatukat lelkiismeretesen és jól oldották meg.
Kérdéseinkre névtelenül kellett válaszolniuk. Részben néhány személyes adatukat írták fel - életkoruktól a hobby-ig, részben pedig az animációs filmekkel kapcsolatos általános attitűdjükről „árulkodtak" az I. kérdéscsoportra adott válaszaikkal. A II. kérdéscsoport a rajzfilm Lúdas Matyival, a III. csoport az élő szereplőssel foglalkozott. A konfrontálhatóság érdekében mindkét filmre azonos kérdések alapján kellett válaszolni. Igen kevés zárt kérdés szerepelt a kérdések között. A személyes érzelmi tartalmakat megszólító, a gyerekek élményvilágát jobban kivetítő nyitott kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Már ebből is következik, hogy vizsgálatunk nem a közönséget, nem is a tizenéveseket kívánja reprezentálni (jóllehet reprezentatív értékű összefüggéseket is mutat). Hanem: a filmbefogadási élményt alapvetően meghatározó, mindenekelőtt a gyerekek magatartásából, nem pedig a viselkedéséből (társadalmi várakozásoknak való megfelelni akarásból) motiválódó pszichikus tulajdonságokat. A módszercentrikus reprezentáció-igény - nem ritka - fetisizálása helyett néhány filmdekódoló problémára összpontosítunk. Ezért még egy gyerek véleménye is fontos számunkra, s ezért nem kell félnünk attól, hogy nézőmodellünk nem a vonatkozó populációt reprezentáló minta. Tegyük még hozzá: egy gyerek általában kevésbé differenciált személyiség, mint egy felnőtt, sok tulajdonságában hasonlóbb gyerektársaihoz, mint egy felnőtt a felnőtt társaihoz. Másszóval: egy adott gyerekközönség reprezentatívabb, mint egy azonos létszámú felnőtt közönség. Vissza