A logikai alapelvek elméletéhez

Előszó

Részlet:

A LOGIKAI ALAPELVEK ELMÉLETÉHEZ.
1. §. A logismus mind öntudatosabb és határozottabb kialakulása és térfoglalása napjaink gondolkodásában, szemben a psychologismussal, melyet a közelmúltban még nagyrészt öntudatlanul vallott a legtöbb bölcselő: nem egyéb, mint a logika mind szabatosabb elválása a lélektantól. E mozgalom, mely Bolzano felléptével indult volna meg, ha e nagy gondolkodónak 1838-ban megjelent alapvető logikai művét nem a XIX. század végén kezdették volna méltányolni - eddig csak általánosságok körében mozgott, vagyis csak a logika fogalmát általában iparkodott és tudta a lélektantól elválasztani. Ámde világos, hogy eme szétválasztást a logikai tanítások minden ízéig keresztül kell vinni, mert csak így lehet megakadályozni, hogy ha el is választjuk általában a logika fogalmát a lélektanétól, e két disciplina szempontjai a részletekben ne folyjanak szüntelenül össze. Ezt a szétválasztó munkásságot kíséreljük meg végrehajtani a logikai alapelvek elméletére nézve. E vizsgálatra annál is inkább szükség van, mert csodálatosképen ép ez alapvető része a logikának eddig a legelhanyagoltabbak közé tartozott, ami, mint látni fogjuk, a logika eme részében a legnagyobb zavarnak vált okozójává. De nem e szétválasztás következetes keresztülvitele az egyetlen czélunk. A logikai alapelvek helyes megállapítása egyúttal rávezet annak a felismerésére is, hogy nem elegendő az igazi logikai alapelveket számszerint összeállítani, mert azok jelentőségét csak úgy láthatjuk tisztán, ha azokra nézve különböző lehető fogalmazványokat különböztetünk meg. Vissza