A lőcsei fehér asszony I-V.

Előszó

Részlet:

Lőcse várost, a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal veszi körül, mely századokon át a legerősebb ostromoknak volt tanuja; ugyanazok az őrtornyok rajta, a mikben a czéhek férfiai összegyűltek, ha ellenség támadását kelle visszaverni. A kősáncz vízárkaiból most már buján tenyésző gyümölcsös kertek fáinak koronái emelkednek elő; s a rejtekajtók, a mik a bástyák üregeiből a szabadba vezettek, nincsenek már titokban tartva.
Egy ilyen hajdani titkos bejárat ajtaján van egy festett kép, mely kivitelében művészi ecsetre vall. Szebb rámát nem választhatott volna a festő művének. Mély tömör bástyaboltív a kép kerete, zöld mohával, vad virággal kiczifrázva, felülről virágos folyondár csügg róla alá; a hozzá felvezető lépcsőket díszíti a vad sóska és bodzabokor. A déli nap csak a levélszőnyegen át vet zöldes fél derengést a festményre. Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol az a kép, vállán keresztülvetett veres kendővel; a hölgy szemei a távolba néznek, egyik kezével hivogatólag int, a másikkal egy kulcsot tol az ajtó zárába. A kép igen régi. Az alatta fekvő kert a Probsztner családé, mely rég idő óta birtokosa e helynek. Egyik ősük festette ezt a képet az ajtóra a század elején.
De ez a kép nem áll egyedül. Benn a városban, a Törökféle ház udvarában, a belső épület emeleti folyosója végénél, a nagy puszta falon van egy másik kép, freskofestmény, mely még régibb keletű. Ott is ugyanaz a nő, fehér pongyolában, a mint egy nyitott ablakszárnyon kitekint; jobbjával köntösét keblén összevonja, balkezével hivogatólag int.
Az első képet a mély boltív megvédte az idő viszontagságaitól, csak az ajtó táblázata nyiladozott szét az eresztékeiből; az utóbbi már össze van repedezve és megkopva; de az arcz mind a kettőnél jól kivehető még most is.
Még azután van egy harmadik kép is, melyben ugyanazon arczvonásokra ismerünk. Ez a kép olajfestmény. Ott hever Jókai: A lőcsei fehér asszony.
Vissza