Előszó
Arany az irodalomtudomány megoldott problémája. Zsenijének végtelen kincsestárát föllépése pillanatától máig a tudósok legkiválóbbjai bányászták. Az Arany-irodalomnál csak egy gazdagabbat ismerünk, a Petőfiről szólót, de ez is csak terjedelmében szélesebb, - az előbbi mélységre, értékre ezt is felülmúlja. Hasonlóan állunk az Arany-kör kérdésében. Tudjuk, kik a köt tagjai, jelentőségük pontosan körvonalazott. Ki ne ismerné a magyar kritika megteremtőjét, irodalmi közvéleményünk biztos ítéletű kialakítóját, Gyulai Pált, vagy Szász Károlyt, akinek szorgos keze mindig ott vágta az irtást, ahol legsűrűbb volt a vadon; s ki ne emlékeznék XIX. századi irodalmunk szent hagyományai utolsó letéteményesére, a pátriárka-korú Lévay Józsefre? A kör tagjai közül az idő csupán Mentovich Ferencet feledtette el, bár inkább a laikusok tudatában. Összefoglaló irodalomtörténeteinkben az Aranyról szóló fejezet után mindenütt megtaláljuk e négy nevet, ez irodalomtörténeti fogalommá kristályosult gyűjtő jelzéssel: Arany köre. S ami az Arany-irodalomra áll, nagyjában itt is érvényes; természetesen jelentőségük arányában. Legkiválóbb műbírálóink foglalkoztak velük, kezdve azokon, akik már a tekintély ormán állottak akkor, amikor ezek ifjú tehetségekként léptek ki az ismeretlenségből, mint Erdélyi János, Toldy Ferenc, egészen a mai kutatókig, akik méltán ismerik őket elődeikül, az ő nyomdokukon haladva.
Vizsgálódásom tárgya: Arany és köre, lírája tükrében. Mindenekelőtt fel kell tennem a kérdést: van-e létjogosultsága munkámnak ilyen előzmények után? Helyük, mint mondottam, kirajzolt, értékük megmért, szerepük tisztázódott, költői, írói oeuvrejüket ismerjük. De az összefoglaló irodalomtörténetek csak jellemző vázlatot adnak, nem egységes képet s a róluk szóló hosszabb-rövidebb tanulmányok is - noha legmesteribb tollú esztétikusainktól valók - csupán eggyel-eggyel foglalkoznak s jobbára akkor is egyik-másik vonásukat rögzítik meg; tehát a kör teljes egészében, különösen lírai és emberi oldaláról, még nem áll előttünk világosan. Célom ezek szerint: nem értékmegállapítás, nem a kör egyes tagjainak irodalmi arcképfestése, hanem az egész körnek mintegy rekonstruálása, a személyek lehetőleg állandó együttartása és eredeti helyükön hagyása mellett, ahogy egymás között s főleg a kör középpontja, Arany körül elhelyezkedtek.
Vissza