A lírától a metafizikáig (dedikált példány)

Fülszöveg

Az irodalom, a művészet napi és egyetemes kérdéseinek filozófiai megközelítése már előző kötetének (Értelem és szépség, 1972) tanúsága szerint sajátos vonása volt Rácz Győző írásainak. Most - már új könyve címében kifejezetten - ugyanez a gondolkodói-kritikusi hozzáállás fogja egységbe újabb tanulmányait, esszéit.
Gondolkodók (Marx, Kierkegaard, Apáczai Csere János, Lukács György, Gaál Gábor), költők és írók (József Attila, Nagy István, Bartalis János, Sütő András), képzőművészek (Szervátiusz Jenő, Gy. Szabó Béla, Bene József), színpadi művek (Az ember tragédiája, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Hatalom és igazság, A szecsuáni jólélek), az 50. évébe lépő Korunk eszmei öröksége vagy hazai filozófiai és esztétikai irodalmunk egy-egy eseményszámba menő új műve (Gáll Ernő, Tóth Sándor, Bretter György, Angi István kötetei) az alkalmai ennek a megközelítésnek, amelynek lényegét a bevezetőben maga a szerző így fogalmazza meg:
"Hinni tehát az értelem erejében, marxista filozófiai világképünk igazságaiban és humanizáló hatalmában ma azonos ennek a feladatnak a vállalásával is: a céltalanságból és a látszólag egymásra visszavezethetetlen részekre hulló világokból korszerű, a jövő lehetőségeivel számoló, továbbra is nyitott és teljesebb metafizikai világképet alkotni. Ez most a marxista filozófia egyik legnagyobb jelentőségű feladata, amelyet mindenképpen meg kell oldanunk ahhoz, hogy ne szoruljunk rá a mindig újat hozó idő megbocsátó kegyelmére." Vissza