A liberalizmus kudarca

Fülszöveg

A 20. századot három nagy ideológiai rendszer jellemezte: a fasizmus, a kommunizmus és a liberalizmus. Közülük mára csak az utóbbi maradt fenn. E kivételezett helyzetben a liberalizmus képviselői hajlamosak elfelejteni, hogy a liberalizmus is csak egy Ideológia, nem pedig a politikai fejlődés végpontja, a demokrácia valamiféle csúcsteljesítménye.
Patrick Deneen provokatív könyvében amellett érvel, hogy a liberalizmus eleve ellentmondásos képződmény: egyenlő jogokat hirdet, miközben hihetetlen anyagi különbségeket teremt; legitimitását a kölcsönös anyagi hozzájárulásból nyeri, mégis az egyént és a privatizációt erősíti; a személyes autonómiát tekinti legfőbb értéknek, ennek ellenére a történelem legátfogóbb államapparátusát hozta létre.
A szerző vitára ingerlő, gondolatébresztő kötete arra hívja fel a figyelmet, hogy a politikai kultúrában jelenleg megfigyelhető szélsőséges folyamatok nem csupán a rendszer felszíni repedései, hanem a liberalizmus alaptulajdonságai, amelynek... Tovább

Fülszöveg

A 20. századot három nagy ideológiai rendszer jellemezte: a fasizmus, a kommunizmus és a liberalizmus. Közülük mára csak az utóbbi maradt fenn. E kivételezett helyzetben a liberalizmus képviselői hajlamosak elfelejteni, hogy a liberalizmus is csak egy Ideológia, nem pedig a politikai fejlődés végpontja, a demokrácia valamiféle csúcsteljesítménye.
Patrick Deneen provokatív könyvében amellett érvel, hogy a liberalizmus eleve ellentmondásos képződmény: egyenlő jogokat hirdet, miközben hihetetlen anyagi különbségeket teremt; legitimitását a kölcsönös anyagi hozzájárulásból nyeri, mégis az egyént és a privatizációt erősíti; a személyes autonómiát tekinti legfőbb értéknek, ennek ellenére a történelem legátfogóbb államapparátusát hozta létre.
A szerző vitára ingerlő, gondolatébresztő kötete arra hívja fel a figyelmet, hogy a politikai kultúrában jelenleg megfigyelhető szélsőséges folyamatok nem csupán a rendszer felszíni repedései, hanem a liberalizmus alaptulajdonságai, amelynek globális sikere egyben a saját kudarcát is előrevetítette.

„Alaptézisem szerint a liberális állam társadalmi és politikai berendezkedésének hatására elkerülhetetlenül szétmállanak az örökül kapott civilizációs rend alappillérei
A mind erőteljesebben növekvő legitimációs válság arra készteti a liberalizmus védelmezőit, hogy az egyre makacsabbul vonakodó népre rákényszerítsék magát az ideológiát. A liberalizmus így egyszerre »arat diadalt« és vall kudarcot, eközben pedig egyre inkább kimutatja a foga fehérjét.
Egy ilyen politikai állapot alapvetően tarthatatlan. A mindinkább elnyomó jelleget öltő liberális rendszer hatására a tekintélyelvű illiberalizmus különféle formái jelennek meg és terjednek el, mivel a polgároknak azt ígérik, hogy ismét uralhatják azokat a szférákat - jelesül a kormányzást és a gazdaságot -, amelyek felett egy ideje szemmel láthatóan nincs már hatalmuk, valamint megakadályozhatják a társadalmi normák felbomlását és stabilizálhatják az élet ingatag területeit." Vissza